A Robert Harmon rendezésében készült A normandiai partraszálláshoz vezető út (2004), amelynek eredeti címe: Ike: Countdown to D-Day. Ez a film nem egy klasszikus, robbanásokkal teli háborús akciófilm, hanem egy feszült, kamaradráma jellegű történelmi tabló a korról. A Lionel Chetwynd forgatókönyve alapján készült alkotás a második világháború egyik legkritikusabb időszakát, az „Overlord” fedőnév alatt futó katonai művelet előkészületeit mutatja be dokumentumfilmszerűen.
A cselekmény középpontjában Dwight D. Eisenhower áll, akit Tom Selleck alakít meglepő mélységgel és visszafogottsággal. Mint a szövetséges erők főparancsnoka és műveleti főnöke, a filmben nem a harctéren, hanem a háborús szoba falai között és térképek felett görnyedve látjuk. A film kiválóan érzékelteti azt a hatalmas nyomást, amit egy ilyen kaliberű parancsnoki döntés jelent. Több százezer katona élete és a világ sorsa függött attól, hogy a tábornok mikor adja ki a végső parancsot.
A szereplőgárda többi tagja is remekel. Timothy Bottoms (Walter Bedell Smith), James Remar (Omar Bradley) és Gerald McRaney (George Patton) hitelesen keltik életre a kor meghatározó katonai vezetőit. Különösen érdekes George Patton karaktere, akinek forrófejűsége állandó diplomáciai kihívást jelent Ike számára. A feszültséget fokozzák a belső konfliktusok is, például a brit légi marsall és az amerikai hadsereg vezetése közötti stratégiai súrlódások.
A háborús és történelmi dráma hangulatát Jeff Beal méltóságteljes, mégis baljós zenéje festi alá, amely hűen tükrözi a hadi helyzet komolyságát (többször lettem alatta libabőrös). Ez a film egy intelligens tisztelgés a stratégiai gondolkodás és a felelősségvállalás előtt, bemutatva, hogy egy katonai győzelem legalább annyira múlik a tárgyalóasztalnál hozott döntéseken, mint a frontvonalon tanúsított bátorságon. Nálam 5/5 csillag
