Ismét egy Aamir Khan film (a PK után nem sokkal), de itt még annyira, de annyira fiatal volt! No persze, a filmben ő a mumus, a gyerekek kelletlen nagybátyja, akinek nyakába szakadt három felelősség, egyrészt gyámja legyen az elárvult gyerekeknek, felügyelje és nevelje őket, másrészt vegye át a haldokló üzletet, a gyárat, ami csődközeli állapotba került, de ez a gyerekek egyetlen öröksége, harmadrészt találjon valakit, aki vigyáz a kölykökre amíg ő nincs otthon. Egyik helyzetben sem áll a csúcson, és ha nem történne meg, hogy Juhi Chawla dacból, és a kéretlen házasság elől menekülve nem éppen az ő három rosszcsont lurkójába botlik bele, akkor hamar a diliházban kötne ki, de így a gyerekek száma négyre emelkedik, a gondok hatványozódnak, és elég hamar az öngyilkosság gondolata foglalkoztatná, ha lenne rá ideje. De szegény "apuci" nem is álmodhat erről az apró örömről sem.
Mókás film volt, főleg azért, mert az egyik gyereket az a Kunal Khemu játszotta, akit már a Raja Hindustaniban is megdicsértem, és itt (bár ő volt a legkisebb) is a legjobb alakítás az övé.
Juhi Chawla ismét a cserfes, nagyszájú énjét hozta, apuci elrendezett házassága meg úgy feldühíti, hogy egy szál ruhában világgá megy, de egy közös kajalopáson összebarátkozik a gyerekekkel, és amolyan potyautasként lakik a házukban, amíg le nem bukik.
A sztori nem egy nagy szám, inkább a szereplőkre érdemes figyelni, leginkább a gyerekek és Chawla közös jeleneteire. Aamir nem vette olyan komolyan magát, az egész film alatt olyan érzésem volt, hogy csak azért forgatta le, hogy pénzt keressen.
A dalok és táncok annyira nem ragadtak meg, vagy csak túl fáradt voltam hozzá, nem tudom, nem emlékszem egyikre se.
