Ennek az animációs filmnek, ami a szerző saját illusztrációival gyönyörűen díszített könyv alapján készült, egyetlen baja van csupán: hiányzik belőle a MESE. Márpedig egy mesekönyvnél, illetve a mesekönyvből készült animációnál ez nagyon fájdalmas tud lenni.
Egyértelmű a szerző szándéka: néhány egyszerű, de nagyon fontos életbölcsességet szeretne elmesélni a gyerekek nyelvén, talán nem csak gyerekeknek. A klasszikus meséktől A kis herceg történetéig vannak erre kiváló, jól működő példák. Az is tisztán látszik, hogy egy végtelenül lecsupaszított, minimalista világon keresztül szeretné átadni ezeket a gondolatokat, ami művészi szempontból vitathatatlan erény, hiszen így tényleg a lényegre tud fókuszálni az olvasó/néző. Mindezzel szépen harmonizálnak a szerző csodálatosan kifejező, egyedi, gyönyörű illusztrációi, amiket az animátorok a grafikai stílushoz tökéletesen illeszkedő animációs technikával keltettek életre.
A vizuális esztétika szempontjából tehát lehetne ez akár egy 10/10-es animációs film is, de sajnos van egy óriási hiányossága az egésznek: A történetben elhangzó életbölcsességek nem egy érdekes történet bizonyos pontjain kimondott üzenetek, hanem a teljes szövegkönyv 90%-át adják, ezért gyakorlatilag szinte az elejétől a végéig légüres térben lebegő, grandiózus életigazságokat hallhatunk. Kapunk ugyan egy végtelenül lecsupaszított sztorit, de az nem körülöleli a tanulságként elhangzó, közhelyszerű mondatokat, hanem erőltetett módon köti össze az egymás után pakolt bölcsességeket.
Nyilvánvaló, hogy minden mese úgy születik, hogy van egy üzenet, egy tanulság, amit át akar adni a szerző, és ehhez készít egy olyan kerettörténetet, amelyben az üzenet úgy vár a nézőre, olvasóra, mint egy csokitortában elrejtett, apró marcipángolyó. Ehelyett a szerző fogott egy hatalmas marcipánfigurát, és körbeszórta piskótamorzsákkal, így a végeredmény olyan tömény lett, és annyira megüli az ember gyomrát, hogy csak azért nem marad utána rossz emléke, mert ez a marcipánfigura lélegzetelállítóan szép külsőt kapott.
Nagyon nagy kár, hogy az egyébként fontos üzenetek köré nem sikerült egy érdekes mesetörténetet kitalálni, csak egy széteső, inkoherens eseménysorozatot, mert nem lehet elégszer hangsúlyozni, mennyire gyönyörűek a rajzok és mennyire szép az animáció. Lényegesen kevesebb, és jobban fókuszált üzenettel, valamint egy szépen felépített, megfelelő ívvel rendelkező, kedves és érdekfeszítő történettel együtt ez akár klasszikussá is válhatna. Így szerintem ez sajnos csak egy jószándékú, de rendkívül középszerű mese marad, amire kizárólag a páratlanul szép és művészileg rendkívül értékes külcsín miatt tudok 6/10 értékelést adni.
Egy fiút, egy vakondot, egy rókát és egy lovat követhetünk nyomon, akik barátságot kötnek, és együtt utaznak, miközben a fiú otthont keres. több»
