Ella Rumpf az a színésznő, aki eddig teljesen más karaktert formált meg, mégis tökéletesen illik hozzá az elnyomott zseni szerepe. Együtt utazhatunk vele a számok világában. A barangolás elvezet a kapott csomag kibontásán át az oly vágyott dicsőségig. A kis zsenink a visszafogott szemüvegében megtestesíti mindazt, ami miatt a csodabogarakat látszólag senki sem szereti.
A kezdő jelenetben egy interjú készül az ENS sztárjával, így a legfontosabb dolgokat mi is azonnal megtudjuk. Egy matekzseni, aki nem tartja a szociális interakciókat valami sokra. A tanárával együtt dolgoznak a Goldbach sejtés bizonyításán. A tanárnak nem sikerült bizonyítani, a tanulóval együtt összejöhet. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy tágul a kép, és fedezzük fel Marguerite környezetét, életét és érzéseit. Sokat segít ebben Sonia Bonny, aki megmutatja főhősünknek, hogy mi várja az ajtón túl.
Francia filmhez képest szokatlanul visszafogott, emiatt tökéletesen emészthető. Mentes a túlzásoktól és érzelmi túljátszástól, ezért képes volt megérinteni. A Cirko-Gejzír hangulata külön hozzáadott a filmhez. Az egyszerű terem, a közvetlenség megadta azt a pluszt, amiért nem is tudtam, hogy odamegyek. Egyszerűen csak megtörtént. A könnyen követhető vonalvezetés, a lassan adagolt információk és az, hogy együtt izgulunk a matek győzelméért, megbocsáthatóvá tette a film több hibáját. Kifejezetten tetszett, ahogy a zsenialitás, a megszállottság és az őrület váltakozását Anna Novion ábrázolta a filmben. Az egyik percben félelmetes, a másikban imádnivaló a főhősünk. Nagyszerűen kiemelve a küzdelem fontosságát és a céltudatosság kifizetődő eredményét. A film többször említi a kreativitás fontosságát a matematikában és ez az, amit Noa igazán megjelenít, de úgy, hogy inspirálja Marguerite-et, és nem letaglózza.
Jean-Pierre Darroussin tökéletes tanár volt. Pont annyi volt a szerepe, és azt pont úgy kaptuk, ahogy a történet szerint kapnunk kellett. Az a pici iránymutatás, ami még a zseniknek is kijár. Julien Frison pedig a sármos fiúcska, akibe még a zsenik is képesek beleszeretni. Nagyszerű alakítások.
Ha csak ezt a filmet nézem, ki kell jelentenem, hogy a francia filmgyártás felért az élbolyba.
Ami a matekot illeti, ott kapunk is és nem is. Nagyon emlékeztetett a történet A tehetség című filmre, ahol a főhősünk anyja a Navier-Stokes problémán dolgozott, a kislány pedig a híres normál eloszlás függvényt integrált a táblánál. Itt a főhősünk a Goldbach-sejtést akarja megoldani, amit 2018-ban is csak részlegesen sikerült. Ha tudni akarod, hogy sikerült-e neki, juss el a film végéig. Mégiscsak meghatározó a záró jelenetet megelőző magyarázat. Sajnos az én tudásomat meghaladja, amit a táblán láttunk, de valódi számelméleti képletek kerültek a táblára, még ha nem is egységesek. Persze nem maradhatott el az integrál sem, hisz attól lesz valami bonyolult, ha a matekról van szól a filmkészítők szerint. A jó sok logaritmusos képlet nem tudom, hogy keveredett a táblára, de majd az arra illetékesek elmagyarázzák. Itt véletlenül összedobált képletekből sokkal kevesebb volt, mint egy átlagos filmben, ami előnyére vált.
Végeredményben egy olyan filmet kapunk, ami úgy szól a matekról, hogy nem akar megtéríteni, és úgy szól a zsenik devianciájáról, hogy végül szerethetők maradnak. Részemről 4 csillag, mert nem adott annyit, hogy többször újra akarjam nézni, de bőven adott annyit, hogy végig elégedetten nézhessem és abszolút jóérzéssel távozzak.
Megtekintésre javasolt francia nyelvvizsgázóknak, matek szeretőknek és kocka rajongóknak.
Marguerite (Ella Rumpf), az ENS briliáns matematika szakos hallgatójának jövője kirajzolódni látszik. Ő az egyetlen lány az évfolyamban, aki befejezte a diplomamunkáját, amelyet... több»
Szereplők: Jean-Pierre Darroussin, Clotilde Courau, Ella Rumpf, Edouard Sulpice, Julien Frison
