Na, tovább keresem, kutatom a nyolcvanas évek mozifilmjeit!
Találtam is egy igen érdekes „ausszi” horrorfilmet, amit Tony Williams rendezett, a forgatókönyvírója pedig Michael Heath volt...
Az ausztrál horror már egy ideje méltán tett szert hírnevére a saját műfaján belül, főleg az ausztrál új hullám időszakában létrejött ozploitation nevű alzsáner filmeknek köszönhetően...
Az ozploitation filmek voltaképpen nem mások, mint exploitation filmek, amik a fantasztikus és egyedülálló ausztrál környezetben és kultúrában létrejött produkciókat, filmeket foglalják magukban...
Ezek felölelték mind az akció, a sexploitation, a motoros filmek, az akció-thriller filmek, és természetesen legnagyobb részt, a horrorfilmek nagy csoportját.
Az ozploitation igazi és vitathatatlan fénykora az ausztrál új hullámmal együtt, körülbelül a hetvenes évek elejétől a nyolcvanas évek végéig tartott, és ez idő alatt számtalan maradandó és ténylegesen megsüvegelendő alkotást termelt ki magából...
Sőt, ez a film Quentin Tarantino egyik hatalmas személyes kedvence is, aki egyenesen a Kubrick-féle Ragyogáshoz hasonlította bizonyos elemeiben a produkciót, ami részben igaz, részben természetesen nem!
A jól megszokott és jól ismert kísértetházas felállás megvan, a hangulat és az atmoszféra nagyon-nagyon erősre sikerült, és szinte vibrál a nyomasztó képi világ, szinte a túlvilág „lehelletét” is érezzük!
És ennek a hatásnak aládolgozik Gary Hansen operatőr és a zeneszerző, Klaus Schulze is...
Ó, de mi is a történet?
Linda (Jacki Kerin) egy régi, gótikus idősek otthonát, a kifejezetten baljós Montclare házat örökli meg elhunyt anyjától...
Az ódon és kissé romos épület már önmagában is hatalmas nyugtalansággal tölti el a lányt, amire csak rásegítenek a különös, meghökkentő és néha igencsak félelmetes idős lakók is...
Linda viszont, ahogy keresgél a különböző szobákban, nemsokára rátalál anyja régi naplójára, amiben a sok-sok évvel korábbi feljegyzések tökéletesen tükrözik azokat az igencsak aktuális állapotokat, amiken Linda most keresztülmegy a házban.
Ezekből a feljegyzésekből hamar kiderül, hogy még a múltban több különös és hátborzongató haláleset történt a lakók között, és most ez a folyamat ismét újrakezdődik.
Linda a barátja, Barney (John Jarratt) segítségével megpróbál a végére járni a dolognak, ám ezzel csak egyre nagyobb veszélybe sodorja magát, amiből már nem tud „tisztán” kiszállni...
Ausztrál film létére (és én tényleg vártam) sivatagot és más kopár, kietlen területet alig kapunk, egyedül egy igencsak lepukkant útszéli autós büfé és annak környéke az, ami betölti ezt a hálátlan szerepet.
Ám ehelyett sokkal többet időzünk magában a félelmetes idősek otthonában, ami tényleg olyan, mint egy gótikus kastély, nekem nagyon tetszett...
Az egész olyan, mintha teljesen elzárt terület lenne, távol az igazi, a valódi, hétköznapi világtól, mint valami sötét és démoni szellemi tér.
Ehhez pompásan társulnak még a környező erdős, fás területek, és néha sikerül is ezeket annyira jól és persze félelmetesen megjeleníteni, mint a mesebeli gonosz, sötét erdőt, amiben bármi szörnyűség megtörténhet. És bizony meg is történik, aminek meg kell történnie, attól ne féljünk!
A látottakhoz pedig nagy szerencsénkre a színészek is remekül asszisztálnak. Mindenki ügyesen és okosan hozza a kötelezőt, és igazából egyikükre sem lehet különösebb panaszunk.
A mellékszereplők is mind egytől egyig meggyőzőek és kedvelhetőek, és jó látni a fiatal John Jarrattot is, jóval a Wolf Creek című film forgatása előtt...
De aki igazán elviszi a filmet a hátán, az a főszereplő, a zseniális Jacki Kerin.
Ő volt szerintem a lehető legjobb választás Linda szerepére, és a hölgy ki is tudta hozni egyértelműen a maximumot magából!
A karakterét is rendesen kibontják a számunkra, így van időnk és tényleges lehetőségünk megkedvelni őt, és együttérezni vele, sőt még izgulni is érte, amikor már egyértelműen rosszra fordulnak a dolgok...
Nem egy elveszett nő, hiszen tényleg talpraesetten és okosan kezeli a meglévő problémákat, pedig egyensúlyozik a paranoia és a teljes kétségbeesés között...
Egy furcsa elegy a film, de ez nem hátrány, inkább előny számára, hiszen így sokkal szélesebb réteg élvezheti ezt a jó kis mozit!
Az IMDb-n 4400 vélemény után 6,2/10-es, a TMDB-n 99 szavazatot követően 63%!
Nálam ez öt csillag, engem megvett, és 83%!
Klasszikus spanyol madár és egy hideg belga meggysör...
Fantasztikus!
66 Next of Kin (1982)
Linda elkezdi olvasgatni édesanyja naplóját. Hamarosan azonban a naplóban leírt események újra megtörténnek a lánnyal is. több»
Szereplők: John Jarratt, Alex Scott, Jacki Kerin, Gerda Nicolson, Charles McCallum
