Zombik vagy csak vírusosak? Kit érdekel!

2023.02.13 08:16 Interfectorem Sabnock Olvasottság: <100x

2

Teljesen mindegy, kik ők, ugyebár.

Vagy mégsem?

Hogy kezdtek el szaladni zombi barátaink?

Mai napig tart a vita arról, hogy vajon melyik mozi csinált a csoszogó, bamba zombikból turbó sebességbe kapcsolt, acsargó gyilkosokat, a Holtak hajnala remake vagy esetleg a 28 nappal később.

Nem mindegy?

Miről is szól jelen filmünk, ahol hátha a kérdésünkre választ is kapunk?

Azokat, akik szeretik a 80-as évek világát és hangulatát (mint jómagam), őket már a kezdés teljesen be fogja szippantani.

A helyszín:

Egyetemi város idilli környezete: napsütéses tavaszi időben sztreccsnacira fürdőruhát húzó, csinos és fiatal lányok eddzenek, miközben a parkban párocskák kőkeményen smaciznak, kötélhúzó verseny zajlik, kórista fiú a trombitájával gyakorol, kackiás bajszú ifik órára sietnek, a snájdig főhősünk, Sam (Patrick Lowe) pedig mindezt kismotorján ülve fotózza fáradhatatlanul, a zene pedig a klasszikus 80-as évekbeli pop slágereket idézi bőszen.

A főcím után fényképészünk megismerkedik egy dögös vörössel, akinek kocsiját tilosban parkolás miatt épp szállítaná el a marcona mexikói, de persze ami az erotikus bujasággal nem jött be a csajnak, az a kardigánját mellén gondosan megkötött főszereplőnek sikerül. (Hahaha.)

Az autó pedig természetesen marad.

Ezután jön egy kis közjáték, ahol megismerjük a címszereplő dühöngő majmot, és a rajta kísérletező lófarkas fura fazont, a professzort, és persze az is kiderül, hogy a fotográfusunk újságíró, aki megneszelte, hogy a tanár úr nem írni és olvasni próbálja megtanítani a páviánt, hanem valamiféle titkos kísérletet végez rajta. Mivel a srác nem egy mindent bevállalós Terminator típus, ezért a láncdohányos haverja, Chad (Luis Valderrama) jár utána a történéseknek.

Az éj leple alatt, kijátszva az éber biztonsági őröket, beoson a laborba és vadul fotózni kezd. A megvadult majom a vaku villogására bevadul, megharapja Chadet, majd az ablakon kiugorva egy arra haladó autó szélvédőjén tökéletesen szétkenődik. A megmart pali két nap múlva artikulálatlanul ordító, dühöngő örülté válik, és haláláig megfertőz még másokat is. Elindul a véráztatta zombis móka, ami egy halloweeni bulin csúcsosodik ki teljesen.

A történet végül is nem nagy durranás, de már a készítők személye is garancia a tökéletes kikapcsolódásra. Igaz, hogy sem Vittorio Rambaldi, sem Alex Rambaldi nem vitte túl sokra filmesként, de édesapjuk, aki eme szösszenet speciális effektjeit is összedobta, Carlo Rambaldi, az olasz eurohorror nagy iparosa, aki Mario Bava és Argento mester munkáit tette még hangulatosabbá, Oscar-díjjal bővített pályát tudhat be.

Aztán itt van a zeneszerző, Claudio Simonetti, aki nem csak a talján moziknak szerzett fülbemászó dallamokat, hanem még Romero hajnalát is színesítette fülbemászó dallamaival.

A történetet pedig Umberto Lenzi írta, aki persze azon túl, hogy néhanapján pofátlanul csenegetett innen-onnan, bizony az olasz zsaru mozik legjobb darabjait is elkészítette.

Egy ilyen fantasztikus brigád bizony nem hibázik, és még ha nem is alkották meg a világ legjobb horrorját, többet adtak a világnak, mint gondolnánk, hiszen –nem túlzás állítani – előfutára és ihletője lett Danny Boyle 28 nappal később című ikonikus mozijának.

Persze néha kissé bugyuta, és a gore jelenetek szempontjából sem tartozik a legdurvábbak közé, de a kifejezetten jól eltalált karaktereknek köszönhetően ezek az apróbb gyengeségek megbocsájthatóak, és a műfaj rajongóinak mindenképp ajánlott.

Sarah Buxton és Jennifer Hingel szépsége, üdesége pedig dob még egyet a film nézhetőségén.

Ráadásul a kényelmes fotelemből ezt tökéletesen láttam.