Pszichológiai horror a javából

2026.05.28 23:08 balazsrecs Olvasottság: <100x

5

Ódákat tudnék zengeni erről a filmről. Követtem hébe-hóba a rendező munkásságát, és láttam a filmet megelőzően jópár kisfilmjét, ám szerintem az első egészestés darabja eddig messze a legerősebb. A YouTube-on is elérhető "The Chair" című kisfilmje az, amely hangulatában és filmtechnikai megoldásában leginkább tükrözi a Megszállottságot. Abban is olyan ütemben váltották egymást a különböző hangulatok (humor, dráma, horror stb.), mint a Nikkit megtestesítő színésznő játéka, amely egyszerűen parádés, igazi diadalmenet.

A film pszichológiai horror a javából, a lezárása pedig olyan depresszív, hogy minél jobban belegondol az ember, annál inkább elborzad a szereplők által elszenvedett kínok miatt. Az utolsó felvonása a filmnek semmihez sem hasonlíthatóan stresszes élmény volt; köpni-nyelni nem tud az ember, mégis hozzá van szegezve a tekintete a vászonhoz. Ez egy nagyon értékes film, és határozottan olyan, amelyet érdemes mozikban megtapasztalni, akár többször is. A részletgazdagsága lenyűgöző; én is eddig csak egyszer láttam, de mikor utánanéztem, olyan rétegek és részletek tárultak elém, amelyek egy újranézés esetén teljesen más kontextusba helyeznének bizonyos jeleneteket, ha nem az egész filmet.

Az egyetlen kritikám az, hogy az alapfelütése a filmnek ("Vigyázz, mit kívánsz!") egyáltalán nem eredeti, mi több, klisés, ám az abból kibontakozó őrület egyszerűen megbabonázó. Sosem fogom megérteni, hogy ilyen kaliberű és ennyire felkavaró film hogyan úszhatta meg itthon holmi 16 karikával, amikor Amerikában meg kellett vágni, nehogy ott megkapja az X kategória ekvivalensét.