Mivel már egy jó ideje a megnézendő filmek listáján szerepelt nálam a Simon Sprackling rendezésében készült Vicces fickó című produkció, és mivel az elmúlt napokban, pont hogy egy efféle agykikapcsolódós filmre vágytam, így azt gondoltam, hogy keresve sem találhattam volna megfelelőbb esti alkotást magamnak. Na de lássuk hát, hogy milyen is lett jelen filmünk!
Angol horror-vígjáték a 90-es évek közepéből, főszerepben a szinte mindig zseniális Christopher Lee (1922–2015) színésszel, nekem mindez bőven elegendő volt ahhoz, hogy jelen filmünk felkeltse a kíváncsiságomat. Na de kezdjük mondjuk azzal, hogy a fentebb megemlített színészlegenda, Christopher Lee csupán röpke perceket szerepel eme produkcióban (gondolom, egyfajta marketingfogásként szánták a film forgalmazói azt, hogy mindenhol a főszereplők közt említették Mr. Lee nevét), de összességében mindez végül is nem von le semmit a film érdemeiből.
A Funny Man avagy a Vicces fickó című produkció szigorúan véve egy olyan alkotás lett, amely kimondottan jól tudja szórakoztatni a nézőjét, ha egy olyan filmre vágynánk, amiben egy percre sem kell megerőltetnünk a szürkeállományunkat. Illetve ha nyitottak vagyunk a fekete humorra, ugyanis ebben szinte tobzódik jelen filmünk. Na igen, a film forgatókönyvírója, Simon Sprackling nem igazán erőltette meg magát azzal kapcsolatosan, hogy egy olyan történettel rukkoljon elő, amelyben túlontúl sok értelmet találhatunk, ugyanis bőven kielégítőnek érezte azt, hogyha a története dagonyázhat a morbid fekete humorban, ráadásul teszi mindezt úgy, hogy kellően brutális képsorokkal fűszerezze mindezt még meg. Írhatnám akár azt is a történetéről, hogy szinte semmit nem tart tiszteletben, és ezt talán egy kicsit túl is tolta a filmjében, ugyanis szinte az összes karaktert egy kalap alá vette, és senkivel nem kivételezett a téren, hogy válogatott elhalálozásokban részesítse majd filmbéli szereplőit. Ezáltal pedig sajnos szinte egyik filmbéli karakter sem igazán tud közel kerülni a film nézőjének a szívéhez, ugyanis élettartalmuk igencsak tiszavirágéletű lett (bár azért azt be kell hogy valljam, hogy ennyi ágyútöltelék karakterrel egy filmen belül talán még nem is találkoztam). Mindezen filmbéli karaktereknek a szöges ellentéte volt a Vicces fickó (történet szempontjából nevezhetjük akár Jokernek is), ugyanis egyértelműen a karakterére építették fel az egész film történetét. Nos a legtöbb efféle filmbéli negatív karakternél kimondottan zavarni szokott, ha túlságosan harsányra vagy ripacsnak alkotják meg őket, de jelen filmünk esetében mindez szerves részét képezte az ügyeletes gonosztevőnknek, merthogy erre alapozták a karakterünk legfőbb jellemvonásait, és azt kell hogy írjam, hogy aránylag egészen jól funkcionált mindez ebben a filmben. Kimondottan élvezetes volt látni azt is a történetben, hogy megfelelő kreativitással tudtak hozzáállni a készítők egyes jelenetek kivitelezéshez.
Mindezekben talán az egyedüli negatívumon az volt, hogy a film végére mindezt már igencsak túlerőltették, és ezáltal pedig jóval kevesebb szórakozást tudott biztosítani számomra, mint mondjuk a film első kétharmada. Technikailag senki ne várjon bivalyerős effekteket, ugyanis a film pofátlanul alacsony költségvetésből készülhetett el (nagyjából 50.000 fontból gazdálkodhattak), de még ennek fényében sem írnám rossznak, amit végül tető alá tudtak hozni, ugyanis még e téren is próbáltak humorosan hozzáállni, és a legtöbb esetben siker koronázta a készítők fáradozásait.
Összegezve talán ha egy kicsinyke mértéktartás szerepelt volna a készítők eszköztárában, és nem szándékoztak volna minden korábbi jelenetre ráduplázni, akkor talán még a film utolsó harmada sem vált volna annyira erőltetetté, és akkor talán nem csak három csillagra értékeltem volna a látottakat.
58 Vicces fickó (1994)
Egy férfi pókeren megnyer egy házat egy korosabb úrtól, eldönti hogy megtartja és a családjával oda utaznak, ám azzal nem számol hogy egy elvetemült szörnyeteg rájuk vadászik... több»
Szereplők: Christopher Lee, Tim James, Benny Young, Ingrid Lacey, Pauline Black
