A Sólyom végveszélyben: A mogadishui csata

A 3. részt már nem bírtam megnézni. Hiába hangosítom fel a TV-t, a fegyverropogtatás mindig hangosabb. Nézhetetlen. A sztori amúgy jó lenne, de sajnos nem tudok elvonatkoztatni a rossz hangtól. A szemtanúk elmesélése meg beleillett volna egy Andersen... Több-mesébe is. Itt-ott rendkívül teátrális volt, érzelmek nélkül. A rangerek sztorija meg mint a rétestészta.

Nem tudjuk, mennyire tényszerű Ridley Scott filmje az amerikaiak 1993-as szomáliai bevetéséről, de nagyon izgalmas és látványos kivitelben mutatja be a Garrison tábornok által elrendelt akciót Mogadishuban (Szomália fővárosában). Kicsit azért túlzásn... Többak tűnik, hogy a 18 elesett amerikai ranger helyett (akik valóságban meghaltak a mogadishui csatában) a filmet nézve olyan érzésünk támad, mintha kb. 100 amcsi halott lenne, de ezt leszámítva realisztikusnak tűnik minden. Tetszik, hogy teljesen eredeti benyomást kelt – a helyszín, a házak, utcák mind szomáliai, vagy legalábbis afrikai kivitelűek. Talán picit túlheroizált az egész, bár ha igaz, hogy valóban csak 18 elesett amerikai volt egyik oldalon, és 1500 elesett szomáliai a másikon, akkor nem is biztos. Mindenesetre tökéletes képet kapunk arról, hogy az eredetileg 45 percesre tervezett bevetés hogyan válik másfél napossá. Közben bár úgy tűnik, hogy az amerikaiak jócskán irtják a helyi fegyvereseket, ha nem lenne menekülési útvonaluk az ENSZ zónába, akkor bizony mind ott maradnának holtan. Ami az alakításokat illeti: rengeteg sztár bukkan fel a filmben, közülük számomra két színész teljesítménye kiemelkedő, az egyikük Tom Sizemore, a másik pedig Josh Hartnett. Zárásul: az egyik legjobb háborús film, amit valaha készítettek a heroizálás és a túlzások ellenére is, mert képes megragadni és visszaadni a háborús gyötrelmeket. Egyértelműen megérdemli az 5 csillagot.

Olvastam egy könyvet, amelynek a címe nem rémlik, de fel volt sorolva a történelem összes nagyobb hadi veresége, és Mogadishu is szerepelt benne. Láttam a Ridley Scott-féle filmet is, bár az is nagyon rég volt, megérett az újranézésre. Számos jelene... Többt bele lett vágva, ezzel szerintem nincsen baj, remek illusztrációnak bizonyult. Megszólal mindkét fél, aki ebben részt vett. Elmesélik, hogy mit éltek át, mit csináltak, és mire gondoltak. Csúnya vereség volt, az tény, de inkább a PR-nak volt az, és nem volt semmi értelme. Háttértörténetnek a film mellé tökéletes.

Nagyon kettős érzésem volt ezzel a dokumentumfilmmel kapcsolatosan. Furcsamód igazából nem tudom eldönteni, kinek is van, volt igaza. Melyik oldal cselekedett helyesen? Ez a kettős érzet végig ott motoszkált bennem, mert ugye a mozifilm egész másképp... Több tálalta a valós "igazságot". Mindenesetre érdekes volt látni, hallani ezt a "régmúltból előszedett" túlélőkkel készült "kihallgatást"(?). Vajon ténylegesen mi az igazság?

Több dolog is kacifántos volt nekem - elsősorban egy dokumentumfilm ne használjon egy fiktív eseményeket bemutató filmet bármilyen formában a mondandója alátámasztására. Mintha részrehajló hangnemet is felfedeztem volna az egészben, egyes interjúalan... Többyok kissé sántítottak, az egészet körbelengte a hitelesség hiánya. De lehet, hogy ez csak az én érzésem volt.