Nem ebben a filmben találta meg Akshay Kumar a színészi tehetségét, de mentségére legyen mondva, nem is volt rá túl sok lehetősége. Egész film alatt vagy meg van sértődve, vagy dühös, vagy verekszik. Mondjuk ez mind jól is áll neki.
Persze itt is van... Több egy képregényből előkerült szociopata gonosz, aki mindenkit meg akar ölni, mert ifjú korában kikosarazták. És a bosszúra tette fel az egész életét. Mit mondjak, találhattak volna valami ütősebb okot is.
De a film igazából nem is róla szól, hanem a két fiúról, akikről mi nézők elég hamar megtudjuk, hogy féltestvérek, ők viszont az első találkozásnál ellenségek lesznek, és az egész filmet végig viaskodják, amíg meg nem tudják az igazságot. És persze itt jön a számomra felfoghatatlan rokonosodás. Indiai filmben visszatérő elem, hogy azonnal, és szívből pillanatok alatt testvérré, anyává, vagy fiúvá fogadják egymást az emberek.
A féltestvér szerepét egy eddig számomra ismeretlen színész Avinash Wadhavan játssza, és személyében méltó ellenfele lesz Kumarnak. Szimpatikus, és karizmatikus. Utánanéztem, és valamiért kiszállt a filmezésből. Egy nagy darab langaléta ember, aki kifejezetten könnyedén, és mégis férfiasan táncol. Egyébként is nagyon jó zenéje van a filmnek, és gyönyörű ruhákban táncolnak benne. A legjobb mégis az az első dal, ahol Ayesha Jhulka úgy ugrabugrálja és pattogja körbe az öregembernek maszkírozott Akshayt, hogy öröm nézni.
