Gaucho Gaucho

Tényleg olyan, mintha egy fotókiállítást néznél filmben: fekete‑fehér képek, végtelen pampák, por meg fény, mintha megállt volna az idő. A gauchók életét nyugodtan követi, erőltetett sztori nincs, csak ezek a hétköznapok. Néhol kicsit hosszú, viszont teljesen odahúz a hangulata.

Imádni valóak a kis vignettek: gyerekek lovagolnak, férfiak késsel tanítanak, kondorok keringenek fölöttük. Nincsenek narrátorok, szó sincs beszélgetős dokumentumfilmről, de mégis olyan erős a jelenlét, hogy belesüppedsz. Néha viszont nagyon lassan csordulnak az események.

Számomra Guada karaktere volt a legérdekesebb: lány, aki bevállalja a gauchó ruhát az iskolában, megtanul lóról leszállni, rodeózni, teljesen felrúgja a szabályokat – és mégis elfogadják. Ez a rész tényleg elgondolkodtató: hagyomány vagy változás?