Tankok és lányok.
Életem legelső animéje volt és bevallom, már a koncepció ötletétől is viszolyogtam a legelején. Tudtam, hogy japán rengeteg furcsaság megteremtője, azonban nem hittem volna, hogy a keleti kultúra sokkal jobban képes megfogni a sport... Több és az ember kapcsolatát, mint a nyugati alkotások. Ráadásul ezt úgy, hogy 15-16 éves tinilányokat ültet második világháborús monstrumokba.
A történet rendkívül egyszerű: Nishizumi Miho menekül a múltja elől, azonban az iskolával kapcsolatos gondok nem engedik, hogy megszabaduljon a Sensha-do-tól.
Az anime legerősebb pontja, hogy képes reálisan bemutatni azt, hogy ki miért sportol - a színes és különböző személyiségű karakterek különböző motiváció miatt csatlakoznak a klubhoz.
Vannak akik kötelességtudatból, vannak akik azért mert jó móka a barátaikkal időt tölteni, vannak akik könnyebb beilleszkedést várnak.
Bár nagyobb karakterfejlődést és belső konfliktust nem érdemes várni, mert összességében egy könnyed-vígjáték az egész, természetesen lesznek izgalmasabb, esetleg meghatóbb jelenetek.
Nagy fordulatokra se számítsunk, de ahhoz, hogy megértsük ki, mikor mire utal, érdemes odafigyelnünk.
A különböző nemzetek ábrázolása kifejezetten mulatságosra sikerült, külön kedvencem a Pradva, Szovjet tematikájú iskolája.
Mindenkinek ajánlani tudom, azoknak is, akiknek nem a műfaja a cuki lányos animék, és azoknak is akik még animét se nagyon láttak.
