Haute solitude

A dokumentumfilm Jean Zay, a francia Népfront egykori oktatási és képzőművészeti miniszterének börtönéveit idézi fel, akit 1940 és 1944 között a Vichy-kormány tartott fogva politikai nézetei és a kor antiszemita légköre miatt, mielőtt a milícia meggyilkolta. A film Zay celláját belső, időn kívüli térként jeleníti meg, ahol a fogság nemcsak fizikai elszigeteltség, hanem kényszerű önvizsgálat is: írásai, személyes feljegyzései, fényképei és archív anyagok révén bontakozik ki egy megtörtnek szánt, de szellemileg meg nem törhető ember portréja. A történet a megszállt Franciaország sötét évein keresztül mutatja meg, hogy Zay hogyan őrizte meg méltóságát, gondolkodói erejét és családjához, eszméihez fűződő kötődését a bezártságban, miközben sorsa a Vichy-rendszer erőszakának és kirekesztő politikájának tragikus jelképévé válik.