Egy kicsit csömöröm van már attól, hogy mindig ugyanaz a téma a magyar filmekben. Igazából ez nem egy rossz alkotás. Csak épp nem igazán az én műfajom. Ennek ellenére értékesnek tartom.
Feleki Kamil utolsó, és Eperjes Károly talán első alakítása. Mindketten hihetetlenül jók. Ezt a filmet akárhányszor megtudnám nézni, megunhatatlan. Van egyfajta hangulata, ami berántja a nézőt a szocializmus utolsó éveibe.