Mephisto

Szerintem minden idők egyik legjobb filmje. Amellett, hogy kitűnő a cselekménybonyolítás és a szereplők kiválóan alakítanak, a főszereplő Brandauer egyszerre emberi, démoni, természetfölötti és hétköznapi. Szabó István kiválóan mutatja be egy becsvágyó színész érvényesülési kényszerét, majd elkerülhetetlen bukását egy olyan élethelyzetben, ahol nem minden fehér vagy fekete, legalábbis az elején még nem az. Hendrik Höfgen alakja nagyon összetett, úgy vagyok vele, hogy még most is, amikor már ötödször nézem végig, komoly kérdéseim vannak a főhős vívódásaival kapcsolatosan. Szabó nagyon érdekes témákat vet fel / anyanyelv/otthonmaradás/menekülés/ barátokkal való kapcsolat/ behódolás/. Höfgen tragédiája végül elkerülhetetlen, hisz nem veszi észre, hogy egyszerű eszközzé vált a nácik kezében, és tündöklése is, bukása is hozzájuk kötődik.

Ez a film már megnézése előtt sem okozott hatalmas izgalmakat vagy várakozást bennem. Sajnos a film végén sem változott meg a véleményem lohasztó és unalmas volt a végéig.

Sajnos nagyon nem tetszett ez a film. Háromszor álltam neki megnézni mire sikerült - valahogy mindig bealudtam rajta. Hosszú és vontatott, ráadásul a színház világa mint téma sem érintett meg a filmben.

14 évesen láttam először a Mephisto-t nyilván nem értettem meg még annyi mindent belőle mint most. Magával ragadott a film szenvedélyessége, a pazar látványvilág a hihetetlen hangulatteremtés, és Klaus Maria Brandauer elképesztő alakítása. Szabó Istv... Többán filmjei mindig is különös figyelmet érdemeltek nálam. A Mephisto nem a legkönnyebb téma, nehezebben emészthető de végtelenül elgondolkoztató és elsöprő. A hatalom és a művész viszonyát filmben ily módon még nem láttam azóta sem ábrázolni.

Ez a film kettős érzelmeket váltott ki belőlem. Egyfelől egyedi a téma ábrázolásmódja, a hangulata. Másrészről viszont ez a történet lehetett volna kidolgozottabb is. Persze az büszkeséggel tölti el a magyar embert, hogy ez már egy Oscar-díjas alkotás.