Szerintem minden idők egyik legjobb filmje. Amellett, hogy kitűnő a cselekménybonyolítás és a szereplők kiválóan alakítanak, a főszereplő Brandauer egyszerre emberi, démoni, természetfölötti és hétköznapi. Szabó István kiválóan mutatja be egy becsvágyó színész érvényesülési kényszerét, majd elkerülhetetlen bukását egy olyan élethelyzetben, ahol nem minden fehér vagy fekete, legalábbis az elején még nem az. Hendrik Höfgen alakja nagyon összetett, úgy vagyok vele, hogy még most is, amikor már ötödször nézem végig, komoly kérdéseim vannak a főhős vívódásaival kapcsolatosan. Szabó nagyon érdekes témákat vet fel / anyanyelv/otthonmaradás/menekülés/ barátokkal való kapcsolat/ behódolás/. Höfgen tragédiája végül elkerülhetetlen, hisz nem veszi észre, hogy egyszerű eszközzé vált a nácik kezében, és tündöklése is, bukása is hozzájuk kötődik.
Szerintem minden idők egyik legjobb filmje. Amellett, hogy kitűnő a cselekménybonyolítás és a szereplők kiválóan alakítanak, a főszereplő Brandauer egyszerre emberi, démoni, természetfölötti és hétköznapi. Szabó István kiválóan mutatja be egy becsvágyó színész érvényesülési kényszerét, majd elkerülhetetlen bukását egy olyan élethelyzetben, ahol nem minden fehér vagy fekete, legalábbis az elején még nem az. Hendrik Höfgen alakja nagyon összetett, úgy vagyok vele, hogy még most is, amikor már ötödször nézem végig, komoly kérdéseim vannak a főhős vívódásaival kapcsolatosan. Szabó nagyon érdekes témákat vet fel / anyanyelv/otthonmaradás/menekülés/ barátokkal való kapcsolat/ behódolás/. Höfgen tragédiája végül elkerülhetetlen, hisz nem veszi észre, hogy egyszerű eszközzé vált a nácik kezében, és tündöklése is, bukása is hozzájuk kötődik.