Alberto Cavalcanti, brazil filmrendező 1897. február 6-án született Rio de Janeiróban, értelmiségi családban. Genfben volt építészhallgató, majd Párizsba ment, ahol először építészként dolgozott. Rövidesen a liverpooli brazil nagykövetségen kapott állást, s a Marcel L’Herbier-vel folytatott levelezés során került kapcsolatba a francia avantgárd művészekkel. 1920-ban így lett filmes díszlettervező, és számos film elkészítésébe kapcsolódhatott be.
1926-ban megrendezte az első saját munkáját... Több
Alberto Cavalcanti, brazil filmrendező 1897. február 6-án született Rio de Janeiróban, értelmiségi családban. Genfben volt építészhallgató, majd Párizsba ment, ahol először építészként dolgozott. Rövidesen a liverpooli brazil nagykövetségen kapott állást, s a Marcel L’Herbier-vel folytatott levelezés során került kapcsolatba a francia avantgárd művészekkel. 1920-ban így lett filmes díszlettervező, és számos film elkészítésébe kapcsolódhatott be.
1926-ban megrendezte az első saját munkáját (Csak az idő), s a hangosfilmek megszületésével a Paramount franciaországi stúdiójához került. Ott azonban jóval kommerszebb filmeket kellett készítenie, mint amilyeneket szeretett volna, ezért 1933-ban kilépett. Angliában a GPO Film Unitnál töltött hét évet, ahol sokféle munkakört látott el. 1940-ben átment az Ealing Studioshoz, és több háborús propagandafilm mellett elkészítette talán leghíresebb munkáit: Az éjszaka halottja (1945) című horrort, illetve a Magyarországon is bemutatott Nicholas Nickleby (1947) című drámát. A cégtől való kilépése után még rendezett ugyan, de 1950-ben hazatért Brazíliába.
A Companhia Cinematográfica Vera Cruz producere lett, ám baloldali kapcsolatai miatt az 50-es évek közepén ismét Európában kötött ki. Több államban (Kelet-Németország, Franciaország, Olaszország, Izrael) is forgatott, és a francia televíziónak is dolgozott. A 70-es évek közepén visszavonult a rendezéstől. 1982. augusztus 23-án halt meg Párizsban.
(Filmbarbár)
