Christine Ostermayer 1936. december 15-én született Bécsben. Már gyermekkorában a színpad szerelmese lett: mindössze hétéves volt, amikor először lépett fel, amikor szerepet kapott Hanna Berger gyermekszínházábanTizenhat éves korában felvételt nyert a híres Max Reinhardt Színművészeti Szemináriumba Bécsben, ahol színészi tanulmányait végezte, és hamar kitűnt tehetségével.
Első színházi fellépésére Júlia szerepében került sor Shakespeare Rómeó és Júlia című... Több
Christine Ostermayer 1936. december 15-én született Bécsben. Már gyermekkorában a színpad szerelmese lett: mindössze hétéves volt, amikor először lépett fel, amikor szerepet kapott Hanna Berger gyermekszínházábanTizenhat éves korában felvételt nyert a híres Max Reinhardt Színművészeti Szemináriumba Bécsben, ahol színészi tanulmányait végezte, és hamar kitűnt tehetségével.
Első színházi fellépésére Júlia szerepében került sor Shakespeare Rómeó és Júlia című tragédiájában, az esseni Városi Színházban. Ezt követően a Wuppertali Színház és a Müncheni Rezidencia Színház társulatához szerződött. 1963 és 1984 között a Bajor Állami Színház tagja volt, ahol számos klasszikus és modern szerepet játszott, és ezzel a korszak egyik legelismertebb osztrák színésznőjévé vált. Később Düsseldorfban, Berlinben, Zürichben, valamint 1988 és 1993 között a bécsi Theater in der Josefstadt színpadán is fellépett. 1994-től Ruth Drexel rendező hívására csatlakozott a Müncheni Népszínház (Volkstheater München) társulatához, amelynek hosszú éveken át meghatározó tagja maradt.
Pályája során különösen sok klasszikus szerepet alakított. A Salzburgi Ünnepi Játékokon 1976-ban, valamint 1978 és 1980 között Salome szerepében lépett színpadra Johann Nestroy: A talizmán című vígjátékában.
A híres Mindenki (Jedermann) című misztériumjáték salzburgi előadásaiban 1990 és 1994 között a Jó cselekedeteket, 1999 és 2001 között pedig Mindenki anyját játszotta. 1973-ban Shakespeare Ahogy tetszik (Was ihr wollt) című darabjában Viola szerepét alakította Josef Meinrad, Christiane Hörbiger, Klaus Maria Brandauer és Sabine Sinjen partnereként. Ezt a szerepet 1972-ben és 1974-ben is megismételte.
Filmes és televíziós munkássága
Christine Ostermayer a színház mellett a film és televízió világában is jelentős karriert épített. Már az 1960-as évektől kezdve rendszeresen szerepelt filmekben és sorozatokban. Első filmes munkái között volt A megtört korsó (Der zerbrochne Krug, 1965) és A makrancos hölgy (Der Widerspenstigen Zähmung, 1971, rendezte Otto Schenk). Shakespeare Ahogy tetszik című darabjának 1973-as tévéfeldolgozásában is szerepelt, szintén Otto Schenk rendezésében. Szerepelt több Tetthely (Tatort) epizódban, köztük az Nyolc évvel később (Acht Jahre später, 1974) és az Minden színház az életben (Alles Theater, 1989) című részekben. A népszerű német krimisorozat, a Derrick több epizódjában is feltűnt az 1980-as években.
1993-ban Franz Xaver Bogner rendezésében játszotta a címszerepet a Madame Bäurin című tévéfilmben. 1995-ben szerepelt a Minden lányom (Alle meine Töchter) című sorozatban, majd 1998-ban a Késői vidék (Späte Gegend) című filmben. A 2000-es években is aktív maradt: feltűnt többek között a Tölz rendőre (Der Bulle von Tölz), a München 7, valamint A bor királya (Der Winzerkönig) című sorozatokban.
2011-ben Karl Merkatz oldalán játszott a nagy sikerű Nyolcvan körül (Anfang 80) című filmben, amely egy idős szerelmespár történetét meséli el, és számos nemzetközi díjat nyert. Később szerepelt az Isten útjai – Bajor zarándoklat (Nebenwege – Pilgern auf Bayrisch, 2014), a Drachenjungfrau – A sárkányszűz (Landkrimi: Drachenjungfrau, 2016), valamint az Egy kicsit még maradunk (Ein bisschen bleiben wir noch, 2020) című filmekben is, utóbbiért Ausztriai Filmdíjat kapott a legjobb női főszereplő kategóriában.
Legutóbbi televíziós szerepei között találjuk a Szoba istállóval: Malaca volt (Zimmer mit Stall: Schwein gehabt, 2021), valamint a Toni és Helene (80 Plus, 2024) című filmeket.
Díjai és elismerései:
1975 – Kainz-érem (Bécs városának színházi díja)
1999 – Nestroy-gyűrű
2012 – Diagonale-díj – a legjobb színésznő (Nyolcvan körül)
2012 – Zürichi Filmfesztivál, különleges elismerés (Nyolcvan körül)
2013 – Osztrák Filmdíj jelölés (legjobb női főszereplő, Nyolcvan körül)
2017 – „München ragyog” ezüstérem – a város kulturális életéhez való hozzájárulásért
2021 – Nagy Diagonale Színészdíj
2021 – Osztrák Filmdíj – legjobb női főszereplő (Egy kicsit még maradunk)
(Jazzmind)
