1960. november 24-én született Oklahomában. Amerikai zenész, zeneszerző. Apja, idősebb Edgar Meyer középiskolások számára rendezett zenekari programot Oak Ridge-ben, Tennessee-ben, és fiának is szilárd alapot adott a nagybőgőzőshez. Edgar formális zenei tanulmányait Stuart Sankey-nél végezte, aki abban az időben az Egyesült Államok egyik legelismertebb nagybőgős tanára volt, majd a bloomingtoni Indiana Egyetemen szerzett diplomát. Tényleges szakmai karrierjét stúdiózenészként kezdte Nashville vidéki metropoliszában.
Megkülönböztető... Több
1960. november 24-én született Oklahomában. Amerikai zenész, zeneszerző. Apja, idősebb Edgar Meyer középiskolások számára rendezett zenekari programot Oak Ridge-ben, Tennessee-ben, és fiának is szilárd alapot adott a nagybőgőzőshez. Edgar formális zenei tanulmányait Stuart Sankey-nél végezte, aki abban az időben az Egyesült Államok egyik legelismertebb nagybőgős tanára volt, majd a bloomingtoni Indiana Egyetemen szerzett diplomát. Tényleges szakmai karrierjét stúdiózenészként kezdte Nashville vidéki metropoliszában.
Megkülönböztető személyes stílusában ötvözi az eredetileg meglehetősen eltérőnek tűnő műfajok hatásait, amelyeket általában kifejezetten "amerikai" vagy "európai" jelentésekkel konnotálnak. Egyike azon kevés kortárs zenésznek, akik az 1980-as évek közepe óta új fejlesztéseket kezdeményeztek a bluegrassban. Meyer tolmácsolta a fontos barokk műveket is, különös tekintettel a nagybőgőre készített, Johann Sebastian Bach darabokat, amelyek nagy nemzetközi figyelmet kaptak.
Az európai romantika zenéje is innovatív tolmácsra talált Meyerben: CD-n publikálta többek között a Pisztrángötöst (D. 667) és Franz Schubert Arpeggione Szonátáját (D. 821). Az olasz nagybőgő virtuóz, Giovanni Bottesini két legfontosabb szerzeményét (a 2. h-moll koncert és a Gran Duo Concertante) 2002-ben megjelent CD-n két saját egyéni koncertjével ötvözte. Zeneszerzőként és hangszeres zenészként egyszerűen eklektikus munkamódszere miatt nem hajlandó kategorizálni önmagát. Korábbi munkásságára viszonylag jellemző azonban a kicsi, kamarazene-orientált együttesek előnyben részesítése.
A már említett kompozíciók mellett – számos, a közös amerikai dalszerkezeteken alapuló "improvizációs jármű mellett" – hegedűre szóló szólóversenyt, nagybőgő és cselló nagyversenyét és vonósötösét is megalkotta, amelyet ő maga mutatott be, és vett fel az "Emerson Vonósnégyessel" együtt. A basszusgitáros régi, közeli társai között olyan művészek szerepelnek, mint Yo-Yo Ma csellós, Fland Béla bandzsós és Joshua Bell hegedűművész, akik, Meyerhez hasonlóan, Európa „klasszikus zenéje” és a „városi, fekete” zene közötti stílushatárok leküzdésén dolgoztak.
Ilyen zenészekkel érte el a legnagyobb sikert a nagyközönségnél: az 1999-es "Short Trip Home" művét Grammy-díjra jelölték, a következő évben az "Appalachian Journey"-t díjazták, a "Perpetual Motion-t" pedig egy évvel később kétszer is. 2002-ben 500 ezer dolláros MacArthur ösztöndíjat kapott. A 2006-ban megjelent, "Edgar Meyer" címet viselő CD-n a zenész az összes darabot – kivétel nélkül saját szerzeményeit – különféle hangszereken (nagybőgő, mandolin, dobro, gitár, viola da gamba és zongora mellett) maga rögzítette.
2008-ban albumot vett fel Chris Thile mandolinistával, aki 2012-ben az úgynevezett Genius-díjat is megkapta. 2011-ben jelent meg a "Goat Rodeo Sessions", többek között Yo-Yo Ma és Chris Thile közreműködésével, mely 2013-ban Grammy-díjat kapott. 2014 szeptemberében megjelent a "Bass & Mandolin", mely a 2008-as album utóda volt, ezért a 2015-ös "Grammy Díjátadón" újabb díjat kapott a legjobb kortárs hangszeres album kategóriában.
(Crystaldeer)
