Wilhelm Borchert

0

Ernst Wilhelm Borchert több jelentős filmben is szerepelt, és meggyőző erővel tudta alakítani a szerepeit, ennek ellenére viszonylag csekély a mozifilmes munkássága. Kezdetben könyvtárosként dolgozott, de ezt felcserélte a színművészettel. Noha már húszévesen láthatták őt a nézők a filmvásznon - s érdekesség, hogy e debütáló filmjének a forgatókönyvét is maga írta -, hosszabb ideig csupán színházi szerepekben mutatta meg magát. Königsbergben, Erfurtban, Kölnben, majd Berlinben lépett színpadra, noha a háború alatt néhány propagandafilmben is feltűnt. A II. világháború utáni időszakban pl. a Woyzeck és a Faust főszerepét bízták rá a színházakban, és ekkoriban számos fontos mozi főhősét is eljátszotta; ezek közül az egyik legjelentősebb az A gyilkosok köztünk vannak c. 1946-os mű, amelyben egy kiábrándult veteránt alakított. (Időközben megvádolták azzal is, hogy a náci párt tagja volt, de sikerült tisztáznia magát.) Pályafutása során sokszor játszott labilis, lelkileg sérült embereket. Munkásságában fontos állomás volt pl. a Kutyák, örökké akartok élni? (1959), ahol Paulus tábornagyot alakította, de megemlíthető még a Wallenstein (1962) címszerepe vagy a Phaedra (1967) Theseusa. Mivel érces orgánuma volt, Németország egyik legnépszerűbb és leginkább foglalkoztatott szinkronszínészévé vált, több világsztárnak is ő kölcsönözte a hangját a filmek német változatában. 1976-ig volt aktív, munkássága utolsó szakaszában a televíziós munkák voltak túlsúlyban. Érdemei elismeréseként több német kitüntetésben is részesült. 80. születésnapján, 1987-ben Helmut Kohl is gratulált neki, méltatva addigi tevékenységét. 83 évesen, 1990. június 1-jén halt meg Berlinben, hosszú betegség után. Sírja a frohnaui (ez Berlin egyik negyede) temetőben található.