Jevgenyij Mironov (Евгений Витальевич Миронов) 1966. november 29-én született Szaratovban, a mai Oroszország területén. Apja hivatásos sofőrként dolgozott, anyja pedig eladóként dolgozott, illetve karácsonyi díszeket készített, szintén eladásra.Mironov már gyermekkorában színészetet tanult, továbbá tagja volt egy amatőr tánccsoportnak is. Az előadóművészet iránti affinitását jól illusztrálja, hogy testvérével, Okszánával sajátkezűleg bábokat készítettek és kis bábszínházi előadásokat rendeztek velük családi körben. (Később Okszána balettáncosnő lett, mellette pedig tanít egy balettstúdióban.)
1982-től 1986-ig Szaratovban tanult színészetet, majd ugyanabban az évben jelentkezett a Moscow Art Theaterbe a rendező Oleg Tabakov osztályába, mely azonban már a második évben volt, ezért Tabakov próbaidőre fogadta csak el, melyet sikeresen abszolvált és másodévesként kezdhette tanulmányait, sikerrel végezve 1990-ben.
Színészi karrierje kezdetén Tabakov színházában játszott, ahol többek között Vlagyimir Maskov rendezése alatt főszerepet kapott a Passions of Bumbarash (Страсти по Бумбарашу) című darabban is, mely a társulat egyik leghíresebb előadásává vált és napjainkban is folyamatos teltházat produkál. Maskov mellett 1990 óta Mironov is a Tabakov színház egyik állandó rendezője.
Mironov filmes karrierje 1988-ban indult (Жена керосинщика), az áttörést pedig számára az 1992-es, Valerij Todorkovszkij rendezte Szerelem (Любовь) hozta el, melynek főszerepét játszotta. A film hatalmas közönségsiker lett, számos hazai és nemzetközi díjjal jutalmazták, Mironovot pedig 1992-ben az orosz filmkritikusok a Legjobb Színésznek járó díjjal tüntették ki. A szintén Todorkovszkij rendezésében készült háborús komédia-dráma, az Анкор, ещё анкор! 1992-ben pedig megszilárdította hazai népszerűségét.
Az 1994-ben Nyikita Mihalkov rendezésében megjelent Csalóka napfény (Утомлённые солнцем), mely elnyerte a Cannes-i Filmfesztivál nagydíját és a legjobb külföldi filmnek járó Oscart is, ez a film hozta meg számára a nemzetözi elismerést. Később szerepet kapott a 2002-ben megjelent Őrültek háza (Дом дураков) című filmben is, mely egyéb díjak mellett megnyerte a Velencei Filmfesztivál nagydíját és jelölték Oscar-díjra is a legjobb külföldi film kategóriájában. (A film egy csecsenföldi pszichiátrián játszódik, ahol a csecsen-orosz konfliktus idején elmenekül a teljes személyzet, hátra hagyva a betegeket. A csecsen katonák pedig megszállják a kórházat. A film érdekessége Bryan Adams énekesi cameoja is.)
Mironov híresebb munkái közé tartozik a 2003-as Átváltozás (Превращение), mely Franz Kafka azonos című novellája alapján készült és a XX. század eleji Prágában játszódik, ahol a történet főhőse egy szép napon arra ébred, hogy egy förtelmes rovarrá változott. Szintén 2003-ban jelent meg A félkegyelmű (Идиот), mely ugyancsak irodalmi feldolgozás, Fjodor Dosztojevszkij azonos című regénye nyomán, Mironov főszereplésével.
Híres, népszerű minisorozatokban is jelentős szerepet kapott a 2010-es évek kezdetétől. Dosztojevszkijt játszotta az azonos című 7 részes sorozatban 2011-ben, majd kövtkezett a 2013-as Pepel. Egyik legfrisebb játéka Lenin szerepe a Forradalom démona című minisorozatban, mely az Októberi Forradalom centenáriuma alkalmából debütált a Rosszija tévécsatornán 2017 végén.
(JokerOmen)