Forró Pál író, forgatókönyvíró, műfordító, ügyvéd, tanár 1884. február 22-én született Budapesten Fischer Pál néven, zsidó családban. 1906-ban Kolozsvárott szerzett jogi diplomát, de nem sokáig dolgozott ügyvédként. Később középiskolai tanár lett, de az irodalom jobban vonzotta.
Első írásaival a Budapesti Hírlapban, illetve a Múlt és Jövőben jelentkezett, a 30-as években a Délibábban, a Tolnai Világlapjába, a Pester Lloydban, a Magyar Uriasszonyok Lapjában publikált.... Több
Forró Pál író, forgatókönyvíró, műfordító, ügyvéd, tanár 1884. február 22-én született Budapesten Fischer Pál néven, zsidó családban. 1906-ban Kolozsvárott szerzett jogi diplomát, de nem sokáig dolgozott ügyvédként. Később középiskolai tanár lett, de az irodalom jobban vonzotta.
Első írásaival a Budapesti Hírlapban, illetve a Múlt és Jövőben jelentkezett, a 30-as években a Délibábban, a Tolnai Világlapjába, a Pester Lloydban, a Magyar Uriasszonyok Lapjában publikált. 1917-ben adta ki első regényét (Egy diákkor története). Volt a Színházi Élet rovatvezetője is, itt verseit adta közre. Több regénye, esszéje álnéven jelent meg, részben a zsidótörvények miatt. Összesen mintegy száz regényt és kisregényt adott ki, zömüket a Világvárosi Regények sorozatban.
Korának egyik legolvasottabb írója volt, népszerűek voltak fordulatos, könnyed stílusú írásai, amelyekben érezhető a felső középosztály iránt érzett rokonszenve. A 20-as években több színdarabot is készített, illetve több ízben fordított külföldi regényeket, emlékiratokat, kisebb számban publikált szakcikkeket, -tanulmányokat. Jelentős érdemei voltak a magyar filmművészet elindításában forgatókönyvíróként, főként az 1910-es és 20-as években tevékenykedett e téren (A régiséggyűjtő, 1917; Havasi szerelem, 1918; Vihar után, 1918; A szeszély, 1918; A lavina, 1919; Az egér, 1921 stb.).
Ő volt a Magyar Rádió Ujság elindítója, de a lap nem sokáig létezett. Alapítója és főtitkára volt a Magyar Színpadi Szerzők Egyesületének, alelnökként részt vett a szintén általa alapított Országos Magyar Filmegyesület munkájában. A magyar Pen Club igazgatósági tagja volt.
1942. január 29-én halt meg Budapesten, egyes korabeli feltételezések szerint a zsidótörvények miatt öngyilkos lett. 1945 után elfelejtették őt és munkásságát, majd a rendszerváltozást követően fedezték fel újra.
(Filmbarbár)