Magyar író, novellista. A két világháború közötti magyar irodalom egyik legegyedibb hangú novellaírója. Kosztolányi Dezső „tündéri realizmusnak” nevezte művészetét. 1906. március 30-án született Budapesten, munkáscsaládban. Édesapja Gelléri (Grünhut) József (1880–1938) lakatosmester, édesanyja Fränkel (Krausz) Sára (1880–1973).
A gimnáziumot nem fejezte be, de 1926-ban elvégezte a műszaki technikumot, fém- és vasipari szakbizonyítvánnyal. A 20-as évek közepétől sokféle... Több
Magyar író, novellista. A két világháború közötti magyar irodalom egyik legegyedibb hangú novellaírója. Kosztolányi Dezső „tündéri realizmusnak” nevezte művészetét. 1906. március 30-án született Budapesten, munkáscsaládban. Édesapja Gelléri (Grünhut) József (1880–1938) lakatosmester, édesanyja Fränkel (Krausz) Sára (1880–1973).
A gimnáziumot nem fejezte be, de 1926-ban elvégezte a műszaki technikumot, fém- és vasipari szakbizonyítvánnyal. A 20-as évek közepétől sokféle munkával próbálkozott: volt géplakatos, gyári rajzoló, kelmefestő, ügynök, hivatalnok, gyermeknevelő s közben sokszor munkanélküli.
Még tanulóként küldte el első novelláit Az Est című lapnak, amelyben 1924-ben Mikes Lajos – a lap szerkesztője – felfedezettjeként meg is jelent első írása, és szinte azonnal sikeres, sőt ünnepelt író lett. 1928–1929-ben Az Est lapok ösztöndíjával Olaszországban és Németországban járt. A nyugatosok közül elsősorban Móricz Zsigmond és Füst Milán támogatta, jeles kritikusok méltatták munkáit, a Nyugat közölte Varázsló, segíts című novelláját.
1930-ban jelent meg egyetlen regénye, A nagymosoda, melyet 1933-ban követett első novelláskötete, a Szomjas inasok, amelyért Baumgarten-díjat kapott. Fürst Sándor és Sallai Imre kivégzésének emlékét őrzi szimbolikus novellája, az Ukránok kivégzése 1935-ben jelent meg. 1941-től többször behívták munkaszolgálatra (Monor, Nagykáta, Aszód, Gyertyánliget, Jászberény). A munkaszolgálatok idején írta meg önéletrajzát (Egy önérzet története), amely csak tizenkét évvel a halála után jelenhetett meg.
1944-ben az ausztriai mauthauseni, onnan a gunskircheni koncentrációs táborba került. A tábor felszabadulásakor ugyan még élt, szervezete azonban legyengült, és 1945 május 6–20. között flekktífuszban meghalt a hörschingi amerikai kórházban.
(Archívum)
