Gillo Pontecorvo

0

Gillo Pontecorvo olasz rendező 1919. november 19-én született Pisában, gazdag olasz–zsidó családban. Édesapja üzletember volt, Gillo azonban kémiát tanult a pisai egyetemen, noha tanulmányait nem fejezte be. Az egyetemen került először kapcsolatba a baloldalisággal, majd 1938-ban az erősödő antiszemitizmus elől bátyja után menekült Párizsba, ahol újságírással kezdett foglalkozni. Megismerkedett néhány rendezővel (Joris Ivens, Yves Allégret), akikkel együtt is dolgozott.

A második világháború alatt belépett az Olasz Kommunista Pártba, és részt vett az olasz ellenállásban. A háború után kezdett rendezni, eleinte dokumentumfilmeket készített. 1957-ben leforgatta első játékfilmjét (A nagy kék országút), amely csíráiban már megelőlegezte későbbi darabjai stílusát. Karlovy Vary-ban díjat is nyert a filmmel. Szintén sok elismerést kapott a következő filmje, A kápó (1960). Legismertebb munkája az 1966-os, Az algíri csata című, félig-meddig dokumentarista dráma. (Ez az alkotása is sikeresnek bizonyult, Pontecorvo több díjat is elnyert vele, magát a filmet pedig tréningvideóként használták mind a kormányzatok, mind a forradalmár csoportok.)

Viszonylag népszerű lett még a Tűz! - Queimada lázadói (1969) című antikolonialista filmje is, ezt azonban mintegy tíz évnyi hallgatás követte. Utolsó játékfilmjét 1979-ben forgatta. A 80-as évek közepétől már csak dokumentum- és rövidfilmeket készített, a 2000-es évek elején pedig visszavonult. Noha összesen csak mintegy 20 alkotást produkált – s ezekből csupán néhány volt játékfilm –, Olaszország egyik legnagyobb rendezőjének tekintik.

Gillo Pontecorvo 2006. október 12-én, Rómában halt meg.