Somló István színész, rendező, színigazgató 1902. május 8-án született Szolnokon. A Színművészeti Akadémián 1923-ban fejezte be a tanulmányait, majd Budapesten helyezkedett el (Renaissance Színház, Belvárosi Színház, Vígszínház). A 20-as és 30-as évek fordulóján újságíróként tevékenykedett, a második világháború alatt vissza kellett vonulnia.
1948–49 folyamán a Vígszínház egyik igazgatója, az 50-es évek elején a Belvárosi Színház, majd a... Több
Somló István színész, rendező, színigazgató 1902. május 8-án született Szolnokon. A Színművészeti Akadémián 1923-ban fejezte be a tanulmányait, majd Budapesten helyezkedett el (Renaissance Színház, Belvárosi Színház, Vígszínház). A 20-as és 30-as évek fordulóján újságíróként tevékenykedett, a második világháború alatt vissza kellett vonulnia.
1948–49 folyamán a Vígszínház egyik igazgatója, az 50-es évek elején a Belvárosi Színház, majd a Nemzeti Színház társulatának tagja. 1959-től három évig újra a Vígszínház igazgatója volt, 1962-ben nyugdíjba ment. Főként modernebb szerzők (Illyés Gyula, G. B. Shaw, Makszim Gorkij, Jean-Paul Sartre) drámáiban lépett színpadra; intellektuálisan közelített a feladataihoz, elegáns külsejét könnyed gesztusok és szükség esetén mély drámaiság egészítette ki.
1935-ben kezdett filmezni, de a háborúig csak két filmben szerepelt (Ez a villa eladó; Úrilány szobát keres). 1951 után fellendült a filmes karrierje, és olyan alkotásokban játszott, mint a Rokonok, a Budapesti tavasz, a Mese a 12 találatról, a Hannibál tanár úr. Utolsó filmszerepét az 1960-as, Virrad című drámában játszotta.
Gyakran szerepelt a rádióban is, 1925-ben ő rendezte a Magyarországon bemutatott első rádiójátékot, és a főszerepet is ő alakította. Jelentős a szakírói tevékenysége, az 50-es, 60-as években több könyvet is kiadott (ezeket részben Lengyel Györggyel szerkesztették). 1956-ban érdemes, 1962-ben kiváló művész lett; 1957-ben Kossuth-díjat kapott.
Somló István 1971. április 5-én halt meg Budapesten.
(Filmbarbár)
