Isuzu Yamada 1917. február 5-én született Oszakában, és a 20. századi japán színjátszás egyik legkiemelkedőbb alakja lett, akinek pályafutása több mint hét évtizeden átívelt. Már fiatalon a színjátszás világába került, mivel édesapja kabuki színész volt, így Yamada a hagyományos japán színházi kultúrával korán kapcsolatba került. Tizenéves korában csatlakozott a Nikkatsu filmstúdióhoz, ahol az 1930-as években gyorsan a japán mozi ünnepelt női... Több
Isuzu Yamada 1917. február 5-én született Oszakában, és a 20. századi japán színjátszás egyik legkiemelkedőbb alakja lett, akinek pályafutása több mint hét évtizeden átívelt. Már fiatalon a színjátszás világába került, mivel édesapja kabuki színész volt, így Yamada a hagyományos japán színházi kultúrával korán kapcsolatba került. Tizenéves korában csatlakozott a Nikkatsu filmstúdióhoz, ahol az 1930-as években gyorsan a japán mozi ünnepelt női sztárjává vált. Karrierjét a hangosfilm korának hajnalán kezdte, és szinte azonnal kiemelkedett természetes, mégis kifinomult játékstílusával, amellyel olyan szerepeket tett hitelessé, amelyek a japán női sors összetett, sokszor tragikus oldalát mutatták be.
Első igazán nagy áttörését Kenji Mizoguchi két klasszikus filmje hozta meg: az 1936-os „Osaka elegy” és a „Sisters of the Gion”, melyekben olyan modern nőket alakított, akik kiszolgáltatottan próbálnak boldogulni a férfiak uralta társadalomban. Ezek a szerepek nemcsak Japánban arattak sikert, hanem a nemzetközi kritikusok is felfigyeltek Yamada kivételes képességeire. Később is számos filmben játszott Mizoguchival, valamint olyan legendás rendezőkkel dolgozott együtt, mint Yasujirō Ozu és Mikio Naruse, akik mind fontos szerepeket bíztak rá a háború utáni japán társadalom változásait tükröző drámákban.
A világ filmművészetében egyik legismertebb alakítását Akira Kurosawa 1957-es „Throne of Blood” (japánul: Kumonosu-jō) című filmjében nyújtotta, amely William Shakespeare „Macbeth”-jének japán feldolgozása. Yamada ebben Lady Macbeth japán megfelelőjét, Asaji no Makát alakította hátborzongatóan higgadt és rideg módon, ami világszerte elismerést váltott ki. Karaktere csendes, szinte démoni jelenlétével emelkedik ki a Kurosawa-életműből, és azóta is a világ egyik legemlékezetesebb filmes női antihőseként tartják számon.
Yamada nemcsak a filmvásznon, hanem a színpadon is maradandót alkotott. A háború utáni időszakban a japán színházi élet meghatározó alakjává vált, különösen a modern és klasszikus japán darabokban. Művészi pályafutását elismerések sora övezte: több magas rangú állami és művészeti díjat kapott, köztük a japán kormány „Kulturális Érdemrendjét”, valamint a „Nemzeti Kincsek” címet is megkapta, amelyet csak a legkiválóbb kulturális örökségőrzőknek ítélnek oda.
Isuzu Yamada 2012. július 9-én hunyt el Tokióban, 95 éves korában. Életműve a japán filmművészet aranykorának egyik legfényesebb példája, színészi stílusa, karakterformálása és művészi elkötelezettsége pedig a mai napig hatással van a japán és nemzetközi színjátszásra. Öröksége megkerülhetetlen mindazok számára, akik a japán kultúra és a világ filmtörténetének mélyebb rétegeit szeretnék megérteni.
(Fekete Gandalf)