Motor City (2026)
A filmzenét Steve Jablonsky szerezte, aki a projektben hangkeverőként is közreműködött. Ez újabb példája annak, hogy a produkció összevonta a kreatív szerepköröket, így a zeneszerző közvetlen befolyással rendelkezett arra, hogy zenéje hogyan kerüljön be a végső keverésbe.
Joe Galdo vágó egyben a film zenei szupervizora is volt; ez a kettős szerep lehetővé tette, hogy egyetlen kreatív vezető irányítsa mind a vágás szerkezeti ritmusát, mind a történetet előrevivő zenei válogatást — ez a két, általában egymástól elkülönülő részleg szokatlan összevonását jelentette.
Galdo korábbi vágói munkái között szerepel a Michael Mann rendezte Ferrari, valamint Dev Patel filmje, a A Majomember, vagyis a vágó két másik, vizuális elemekre épülő, dinamikus vágású filmből szerzett tapasztalatát hozta magával egy olyan projektbe, amely szinte kizárólag a vizuális elemekre és a zenére támaszkodik.
A filmzene szokatlanul sokszínű válogatást kínál a 70-es évek zenéjéből, beleértve a Fleetwood Mac „The Chain” című számát, Bill Withers „Lovely Day” című dalát és a Moody Blues „Nights in White Satin” című számát. Ez arra utal, hogy a zenei szupervízió stratégiája az volt, hogy széles körben ismert, a korszakra jellemző dalokat használjon a korszak hangulatának megteremtéséhez, anélkül, hogy a helyszín megteremtéséhez a párbeszédekre támaszkodna.
A film zenéje tartalmazza David Bowie „Cat People (Putting Out Fire)” című dalát is, amelyet Giorgio Moroderrel közösen írt, valamint Donna Summer „I Feel Love” című számát, amely szintén egy Moroderrel közösen írt dal. Vagyis ugyanazon zeneszerző munkája kétszer is megjelenik a filmzenében, két különböző, ugyanabból a korszakból származó ikonikus előadó előadásában.
Jack White zenész, a filmben „Piano Player” nevű karakterként tűnik fel, színészi debütálását tehát itt ünnepelhette, miközben az „Archbishop Harold Holmes” című eredeti dallal is hozzájárult a filmzenealbumhoz, amelyet saját, Third Man Records nevű kiadóján keresztül jelentetett meg.
