Jacques Ibert, francia zeneszerző 1890. augusztus 15-én született Párizsban, polgárcsaládban. Zongoraművész édesanyja biztatására négyévesen kezdett hegedülni és zongorázni tanulni, majd magántanárként, zongorakísérőként, illetve mozis zongoristaként kereste a kenyerét. Ekkoriban kezdett komponálni. 1910-ben a Conservatoire növendéke lett, de az első világháborúban katonai szolgálatot kellett teljesítenie. 1919-ben elnyerte a Római Díjat, így az olasz fővárosban képezhette magát. Már a 20-as évek... Több
Jacques Ibert, francia zeneszerző 1890. augusztus 15-én született Párizsban, polgárcsaládban. Zongoraművész édesanyja biztatására négyévesen kezdett hegedülni és zongorázni tanulni, majd magántanárként, zongorakísérőként, illetve mozis zongoristaként kereste a kenyerét. Ekkoriban kezdett komponálni. 1910-ben a Conservatoire növendéke lett, de az első világháborúban katonai szolgálatot kellett teljesítenie. 1919-ben elnyerte a Római Díjat, így az olasz fővárosban képezhette magát. Már a 20-as évek elején hírnevet szerzett magának a zeneműveivel úgy Franciaországban, mint külföldön.
Karmesterként is rendkívül tevékeny volt. 1937-ben a római Académie de France igazgatójává nevezték ki; e tisztségét 1960-ig töltötte be (kivéve az 1940–44 közötti időszakot, amikor félig-meddig emigrációban élt). 1955-ben a Réunion des Théâtres Lyriques Nationaux vezetője lett, de egészségügyi okokból nemsokára le kellett mondania. Élete vége felé az Académie des Beaux-Arts tagjává választották.
Sokféle műfajban alkotott: írt operákat, baletteket, szimfonikus műveket, versenyműveket, kórusműveket, kamarazenei darabokat, zongoraműveket, színházi kísérőzenéket. Egyetlen zenei iskolához sem tartozott, eklektikus művésznek tartotta magát. A 20-as évek végétől több mint harminc játékfilmhez komponált zenét. 1962. február 5-én halt meg Párizsban.
(Filmbarbár)
