Ján Kadár magyar származású szlovák filmrendező volt. 1918. április 1-jén született Budapesten, zsidó családban. A család később Rozsnyóra költözött, Ján pedig 1938-ban Pozsonyban kezdett ismerkedni a filmezéssel, de a német megszállás után munkatáborba került.
Filmes karrierje a második világháború után kezdődött, amikor kommunista propaganda-dokumentumfilmeket kezdett készíteni. Az első mozifilmjét (Katka) 1950-ben forgatta le, majd 1952-ben elkezdődött az együttműködése Elmar Klos rendezővel, akivel... Több
Ján Kadár magyar származású szlovák filmrendező volt. 1918. április 1-jén született Budapesten, zsidó családban. A család később Rozsnyóra költözött, Ján pedig 1938-ban Pozsonyban kezdett ismerkedni a filmezéssel, de a német megszállás után munkatáborba került.
Filmes karrierje a második világháború után kezdődött, amikor kommunista propaganda-dokumentumfilmeket kezdett készíteni. Az első mozifilmjét (Katka) 1950-ben forgatta le, majd 1952-ben elkezdődött az együttműködése Elmar Klos rendezővel, akivel majdnem húsz évig rendeztek közösen több filmet is. Eleinte doktrinér jellegű alkotásokat készítettek, de az olvadást követően felerősödött bennük a szatirikus hajlam, de például a Három kívánság (1958) című szatírájukat egy időre dobozba zárták, őket pedig felfüggesztették.
A 60-as években a társadalom vizsgálata és bírálata olyan filmeket eredményezett, mint A halál neve Engelchen, A vádlott, illetve a legnagyobb elismeréssel fogadott és Oscar-díjjal jutalmazott művük, az Üzlet a korzón. Az utolsó közös munkájuk a Valamit visz a víz 1969-es átdolgozása, A vágy neve Anada című dráma volt. A prágai tavaszt követően Kadár emigrált. 1970-ben az USA-ban elkészítette az első ottani játékfilmjét (Levine, az angyal), majd 1975-ben Kanadában az Ahogy én láttam című drámát, illetve ennek az időszaknak a terméke néhány tévéfilm is. Kadár 1979. június 1-jén halt meg Los Angelesben.
(Filmbarbár)