Lakatos Vince filmrendező, író, újságíró, szociofotós 1907. január 21-én született Mikelakán. 1931-ben Szegeden elvégezte a jogi egyetemet, majd újságírással kezdte keresni a kenyerét, különböző alföldi lapoknál volt munkatárs, illetve szerkesztő. A 40-es évek első felében kezdetben selyemtenyésztési főfelügyelő lett a Földművelésügyi Minisztériumnál, majd a Nemzeti Újság, az Esti Újság és a Függetlenség gárdájához tartozott.
Elbeszéléseket (Árva... Több
Lakatos Vince filmrendező, író, újságíró, szociofotós 1907. január 21-én született Mikelakán. 1931-ben Szegeden elvégezte a jogi egyetemet, majd újságírással kezdte keresni a kenyerét, különböző alföldi lapoknál volt munkatárs, illetve szerkesztő. A 40-es évek első felében kezdetben selyemtenyésztési főfelügyelő lett a Földművelésügyi Minisztériumnál, majd a Nemzeti Újság, az Esti Újság és a Függetlenség gárdájához tartozott.
Elbeszéléseket (Árva népem, 1941; Egykutyások, 1944), regényeket (Zúg a nádas, 1942; Hatrongyos, 1943) is publikált. Egyes források megemlítik a szélsőjobboldaliból kommunistává válását 1945 után. A második világháborút követően kezdett filmezni; eleinte a Földművelésügyi Minisztérium, majd a Híradó és Dokumentumfilmgyár részére készített oktató- és rövidfilmeket. Pályafutása során rengeteg ilyen munkát készített, ezek számát kb. 150 és 200 között adják meg a különböző források.
Művei jó része a Kiskunság lakóinak életével, mindennapjaival foglalkozott (Futóhomok, 1950; Kiskunság, 1957; A konok homok, 1974), de érdekelte a tágabb értelemben vett népélet is (Régi hangszerek, 1963; Pásztorművészet, 1964; Korok, vásárok, vásárosok, 1973).
1971-ben érdemes, 1973-ban kiváló művész lett. 1978. február 20-án, Budapesten halt meg.
(Filmbarbár)