Jászai Mari Krippel Mária néven született 1850. február 24.-én Aszáron. Az anyakönyvben mint Kripl Mária Anna szerepel. Utálta eredeti nevét: még a születési anyakönyvéből is kiégette a „nyomorék, kripli” jelentésű Krippelt. Édesanyja Keszey Julianna, édesapja Krippel József.
Jászai Mari ötödik gyermek volt a családban. (Négy fiú testvére volt.) A szülei az Esterházy birtokon dolgoztak. Édesapja német iparosok leszármazottja, ácsként dolgozott. Jóképű, egyenes tartású, magas,... Több
Jászai Mari Krippel Mária néven született 1850. február 24.-én Aszáron. Az anyakönyvben mint Kripl Mária Anna szerepel. Utálta eredeti nevét: még a születési anyakönyvéből is kiégette a „nyomorék, kripli” jelentésű Krippelt. Édesanyja Keszey Julianna, édesapja Krippel József.
Jászai Mari ötödik gyermek volt a családban. (Négy fiú testvére volt.) A szülei az Esterházy birtokon dolgoztak. Édesapja német iparosok leszármazottja, ácsként dolgozott. Jóképű, egyenes tartású, magas, ügyes kezű ember volt. Édesanyja nagyra törő, kevély teremtés, aki híres volt szépségéről.
A család néhány évig élt a birtokon, de Keszey Julianna unszolására Győrbe költöztek, mivel a gyermekeket jól akarta taníttatni, és jobb létre vágyódott. 1853-ban hagyták el Aszárt, de a városi élet nem váltotta be reményeiket.
Krippel József ácsmesterből megyei hajdú lett, majd házmester. A család rászorult az édesanya keresetére, aki éjszakákon át a menyasszonyok kelengyéjét varrta.
Édesanyjának így harminc évesen elfogyott az ereje, és váratlanul meghalt. A kis árva Mari ekkor négyéves volt, és élete egy rémtörténetre kezdett hasonlítani. Pannonhalmára került egyik rokonához, de később visszakerült a családhoz Győrbe, ahol már egy mostohaanya várja. A sváb asszony a saját gyermekeit is magával hozta a házba, így gyarapodott a család.
Édesapja gondokkal küzd a mostohával és Marival is, mivel természete csökönyös, arrogáns és zabolátlan. Ezért gyakran áztatott kötéllel veri a kis Marit.
Amint lehetett, így ötévesen sietett elhagyni a szülői házat. Elszegődik cselédnek, de itt is nyomorúságos és nehéz munka vár rá. Szerencsés, hiszen a Karsay családhoz kerül. Itt sikerül iskolába járnia, az Orsolya-rendi szerzetes iskolában végzi el az elemi tanulmányait. Itt szerepel először: Simor János győri püspök jelenlétében verset szaval, és felismerik benne a tehetséget.
11 éves korában kocsmai dolgozónak adják, onnan Bécsbe vezet az útja, ahol pesztonkának adják. Végül Pestre kerül egy vendéglátóshoz, majd egy cirkuszos családhoz cselédnek áll. A cirkuszban, Ausztriában egy magyar markotányos lesz a gazdája.
Az 1866-os porosz–osztrák háborúban megtapasztalja a borzalmakat, a testi szenvedést és a lelki megrázkódtatást. A königgrätzi csatában markotányosnő volt. A rettenetes körülmények között megtetvesedett, és egy őrmester megerőszakolta. A königgrätzi háborúban tanúsított helytállásáért egy oklevelet kap, és 300 Ft jutalmat. A pénzen vásárol ruhákat, majd visszatér Győrbe.
Megszökik gazdájától, és a Hubay Gusztáv színtársulat tagja lesz (statisztaként). Itt megkezdődik színészi pályafutása. Ekkor 17 éves. Első fellépése egyike Székesfehérváron A peleskei nótáriusban történik, majd egy ajánlólevéllel a fővárosba utazik.
Budán Bényei István társulatába veszik fel a kórusba, ahol kardalos női szerep jut neki. Nagyon nehezen indul be a színpadi szereplése. Az egymondatos szerepet is túlizgulja. Ez szép lassan megváltozik, és egyre bátrabb lesz a színpadon.
Elérkezik az áttörés 1869-ben: az első főszerep. Molnár György a III. Richárdban Margit szerepét bízza rá. Még ebben az évben férjhez megy Kassai Vidorhoz. A következő évadra együtt szerződnek Kolozsvárra a Fehérváry Antal Színházhoz. Ez a házasság nem tart sokáig. Kassaira semmilyen formában nem számíthatott. A színésznő éhezett: a keresetét színpadi ruhákra költötte, és hogy legyen mit ennie, az utcán szedegette össze a kenyér- és sajthéjakat. Férje semmiben nem támogatja, nem ismeri el szakmai tudását sem, így két év után elválnak egymástól. Szerelmi élete viharos volt, férfifalónak tartották. Több híres kalandja volt, javában nála fiatalabb férfiakkal. Reviczky Gyulával állítólag a halálos ágyán szakított, egy szinte még kamasz férfi kedvéért. Nem volt túl pozitív visszhangja a színésznő kalandjainak, az igaz szerelmet pedig közel 60 évesen élhette át Plesch Jánossal. Rajec városában ismerkedtek meg, ahová Jászai üdülni érkezett, és villámcsapásszerűen beleszeretett a nála majd´ harminc évvel fiatalabb Pleschbe. (Plesch később korának elismert belgyógyásza lett, ő kezelte Albert Einsteint, de barátságban volt Marlene Dietrichhel, Toscaninivel és Bernard Shaw-val is.) Kapcsolatuk öt éven át tartott, ezalatt Jászai bevezette a fiatalembert a legjobb körökbe. 1913-ban szakítottak, és a színésznő nem volt szívbajos: ötezer koronát kért a kapcsolat végén, mondván, hogy ennyi pénzébe került az ambiciózus orvost beprotezsálni a társaságokba. Az összeget meg is kapta, Plesch pedig hamarosan feleségül vette egy tehetős német család lányát, és tovább folytatta karrierje építését.
Kolozsváron nagyon megszeretik. Sok szerepet kap. Három évet tölt el itt. Egyre jobb kritika illeti őt, és elismerő szavak jellenek meg róla. Nagy megtiszteltetés éri, hiszen meghívják a fővárosi Nemzeti Színházhoz Jókainé Laborfalvi Róza helyére. Ezzel 1872-től a Nemzeti Színház tagja. 1893-tól egy évig a Színművészeti Akadémián tanított.
A Nemzeti Színházhoz báró Orczy Bódog intendáns hívta, akihez hűséges maradt. Mérhetetlenül gazdag pályája legemlékezetesebb szerepei: Antigoné, Médeia, Élektra, Kleopátra, Lady Macbeth, Volumnia, Goneril, Phaedra, Stuart Mária, Erzsébet, Margit királyné, Gertrudis, Mirigy és Éva voltak. „Az ember tragédiájá”-ban ő volt az első Éva.
Elsősorban nagy tragikus szerepekben alkotott kiemelkedő alakítást. Kiváló szavalóművész volt. Naplót írt, és ez színháztörténeti szempontból felbecsülhetetlen értékű alkotás. 1880-ban, mikor az ászári iskolát az összedőlés fenyegette, Hérics Márton plébános Jászaihoz fordult segítségért. Jászai ekkor leutazott ide, s Kisbéren, a lovardában tartott előadást. A bevételt az iskola építéséhez adta.
1900-tól egy évig a Vígszínház tagja, majd 1901-től már a Nemezti Színház örökös tagjaként tér vissza. Nemcsak színészként, de íróként is maradandót alkotott, ezért munkásságának elismeréseként 1909-ben a Petőfi Társaság tagjává választják.
Az első világháború alatt minden szabadidejét a sérült katonák között töltötte, és vagyona nagy részét rájuk fordította. Ellátta őket mindennel, és nem irtózott a nyomortól és szenvedéstől. Lakása valóságos raktárrá vált. Lassan adósságba is keveredett a sok adományozás miatt.
1908-ban testvére, Jászai Ignác rátámad, de az alkoholfüggő fiérfi elkeseredése haragjától nem tudott szabadulni, és véget vetett életének.
1913-ban lebontják a Nemzeti Színházat. (Ekkor veszíti el szerelmét, Plesch Jánost.) A társulat a Népszínházba költözik. Ezt nagy fájdalommal veszi tudomásul. Számára legkedvesebb színháza kapcsán pedig, hogy kapcsolata örök legyen, annak egyik márványoszlopából faragtatja ki síremlékét.
1915-ben neki ítélik oda a Kisfaludy Társaság Greguss-díját.
Élete gyökeresen megváltozik. Már ritkábban szerepel darabokban, inkább prózai verseket szaval. Minden évben elzarándokol Petőfi szülőházához és Nagycenkre, Széchenyi sírjához. Megfordul Rábatamásiban, ahol testvére lakik, itt is verset mond, és a fiatalokat a versmondásra tanítja, biztatja.
1922. március 12-én az 50 éves jubileumát ünnepelték tagságának a Nemzeti Színházban.
1925. decemberében lépett fel utoljára Az arany emberben mint Teréza mama.
Ekkor már beteg volt, és hosszú szenvedés végén 1926. október 5-én halt meg cukorbetegségben a János szanatóriumban (ma: Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika). A Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.
Megemlékezések:
– Róla nevezték el egy teret, ahol halála idejében lakott, a Duna partjánál: Jászai Mari tér
– A Komárom megyei tanács az ászári szülőházat megvásárolta és felújította.
– 1976-ban a halálának 50. évfordulójára megnyílt az ászári szülőházában az életútját bemutató kiállítás. Több felújítás után a ház jelenleg is muzeális kiállítóhely.
– 1984-ben szobrot állított Ászár község lakossága és teret, utcát és iskolát, nyugdíjas klubot is neveztek el róla.
(Yosihiro)
