Az 1935-ben született, és a harminchetedik születésnapja után egy nappal öngyilkossá lett filmrendező életműve meglehetősen csonka. 1953–1958 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán filmrendezőnek tanult Keleti Márton vezetése alatt. Diplomamunkája Hernádi Gyula: „Deszkakolostor” című novellája alapján készült azonos című rövidfilm. A főiskola befejezése után 1958-tól a Mafilm asszisztense volt. Ebben az időben a „Képesi” fedőnéven működő Szabó István, a későbbi Oscar-díjas... Több
Az 1935-ben született, és a harminchetedik születésnapja után egy nappal öngyilkossá lett filmrendező életműve meglehetősen csonka. 1953–1958 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán filmrendezőnek tanult Keleti Márton vezetése alatt. Diplomamunkája Hernádi Gyula: „Deszkakolostor” című novellája alapján készült azonos című rövidfilm. A főiskola befejezése után 1958-tól a Mafilm asszisztense volt. Ebben az időben a „Képesi” fedőnéven működő Szabó István, a későbbi Oscar-díjas filmrendező róla is jelentéseket írt, mely szerint zárkózott, kiismerhetetlen ember, „láthatóan nem is foglalkoztatja a politika.” (Gervai András: Fedőneve szocializmus, Pécs, Jelenkor, 2010. pdf formátumú e-könyv változat, pp. 56.)
Az évek során két rövid- és egy nagyjátékfilmet rendezett. A „Csendélet” (1963) alapgondolata az értékek pusztulása miatti aggódás és figyelmeztetés. A „Kedd” (1963) című szintén rövidfilm burleszk elemekből építkező, de történelmi, politikai felhangokkal is bíró munka. 1956. október 23-a ugyanis kedd volt. A filmben elhangzik ez a mondat: „csütörtököt mondott a kedd”. Két főhős váltakozó és roppant szellemesen összevágott helyszíneken (kocsma, budai rakpart, Margit-sziget, balatoni stég, vagy épületromok) üldözi egymást; a kicsi és a nagy, a gyenge és az erős, a furfangos és az ostoba. A burleszk a formai elem, de a gondolatiságot a XX. századi gondolkodó ember szorongásai (atomháború, elmagányosodás) jelentik.
Egyetlen nagyjátékfilmjét 1966-ban rendezhette, Galambos Lajos regénye alapján készült. Címe: „Szentjános fejevétele”. Nem Keresztelő Szent Jánosról van szó, hanem egy tanyasi központról, ahová új tanítónő, Katalin (Béres Ilona) érkezik. A film, mint oly sok korabeli másik, szakít a lineáris ábrázolással, emlékekből, gondolattársításokból építkezik.
(Berto49)