Hámori Ottó író, újságíró, forgatókönyvíró 1928. október 21-én született Budapesten. Az ELTE-n tanult, ahol magyar–történelem szakos diplomát szerzett. Később a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult dramaturgiát. A második világháborút követően a Szikra folyóirat főszerkesztője lett, majd különböző periodikák (Kossuth Népe, Világosság, Magyar Nemzet) munkatársaként dolgozott. Az 50-es évek közepén az Új Hang szerkesztőbizottságának lett a... Több
Hámori Ottó író, újságíró, forgatókönyvíró 1928. október 21-én született Budapesten. Az ELTE-n tanult, ahol magyar–történelem szakos diplomát szerzett. Később a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult dramaturgiát. A második világháborút követően a Szikra folyóirat főszerkesztője lett, majd különböző periodikák (Kossuth Népe, Világosság, Magyar Nemzet) munkatársaként dolgozott. Az 50-es évek közepén az Új Hang szerkesztőbizottságának lett a tagja, 1957-től a Film, Színház, Muzsika számára írt színikritikákat, később a lap főszerkesztője is volt. A MÚOSZ kulturális szakosztályának elnöki posztját is betöltötte.
Az 50-es évek elején kezdett publikálni, első megjelent munkája egy ifjúsági regény volt (Én, Károlyi Gábor fogadom, 1951). A 80-as évek elejéig drámákkal, regényekkel, riportkötetekkel, elbeszélésekkel, életrajzi regényekkel jelentkezett, illetve hangjátékokat is írt.
Filmes munkássága meglehetősen csekély: három tévéfilm (Utak, 1964; A kezdet, 1968; Ráktérítő, 1970) készült az írásaiból, és egy film – Fiúk a térről, 1968 – forgatókönyvét készítette el. 1983-ban egy filmnovellát alkotott (Egy kardforgató élete). 1962-ben Rózsa Ferenc-díjat kapott. 1983. december 13-án hunyt el Budapesten.
(Filmbarbár)