Renato Castellani, olasz filmrendező és forgatókönyvíró 1913. szeptember 4-én született Varigottiban. Gyermekkorát Argentínában töltötte, csak 1925-ben tért vissza Olaszországba. Milánóban végzett építészként, majd a Cineguf nevű céggel kapcsolatos megbízatása során került kapcsolatba a filmiparral.
1936-tól készített forgatókönyveket, és habár sokat dolgozott, az első munkái csak csekély figyelmet ébresztettek. 1940-ben belekóstolhatott a rendezésbe is, amikor rendezőasszisztensként kapott... Több
Renato Castellani, olasz filmrendező és forgatókönyvíró 1913. szeptember 4-én született Varigottiban. Gyermekkorát Argentínában töltötte, csak 1925-ben tért vissza Olaszországba. Milánóban végzett építészként, majd a Cineguf nevű céggel kapcsolatos megbízatása során került kapcsolatba a filmiparral.
1936-tól készített forgatókönyveket, és habár sokat dolgozott, az első munkái csak csekély figyelmet ébresztettek. 1940-ben belekóstolhatott a rendezésbe is, amikor rendezőasszisztensként kapott feladatokat. 1942-ben rendezte az első saját filmjét. A második világháborút követően a neorealizmus formai és tartalmi elemeit felmutató alkotásokat készített (Fiam, a professzor; Róma napja alatt; Tavasz van; Két krajcár reménység - az utóbbi három trilógiát alkot, s a Két krajcár reménység 1952-ben elnyerte a Cannes-i Filmfesztivál nagydíját). Jóllehet ezek a filmek is sikert arattak, a későbbiekben fokozatosan eltávolodott a neorealizmustól, s inkább a sztárokra építve próbált üzletiesebb szellemű produkciókat készíteni (Kontraszex - az Egy üzletasszony című rész; Ezek a kísértetek; illetve forgatókönyvíróként a Házasság olasz módra).
A 70-es évek elején felhagyott a mozifilmek forgatásával, és már csak három televíziós sorozatot készített, többek között Leonardo da Vinciről és Giuseppe Verdiről. 1982 után már nem alkotott. 1985. december 28-án halt meg Rómában.
(Filmbarbár)
