Dallos Sándor író, forgatókönyvíró 1901. október 31-én született Győrszentmártonban. 1925-től Budapesten dolgozott különböző lapok (Magyarság, Új Magyarság) újságírójaként, a 20-as évek második felétől a Napkelet folyóirat munkatársa volt. 1945 után a Kossuth Népe és a Hírlap alkalmazásában állt, az 50-es évek első felében a Magyar Nemzet irodalmi munkatársa volt. Részben ezzel párhuzamosan a Hunnia Filmgyár alkalmazottja is volt mint irodalmi konzultáns.
Az 1930-as években... Több
Dallos Sándor író, forgatókönyvíró 1901. október 31-én született Győrszentmártonban. 1925-től Budapesten dolgozott különböző lapok (Magyarság, Új Magyarság) újságírójaként, a 20-as évek második felétől a Napkelet folyóirat munkatársa volt. 1945 után a Kossuth Népe és a Hírlap alkalmazásában állt, az 50-es évek első felében a Magyar Nemzet irodalmi munkatársa volt. Részben ezzel párhuzamosan a Hunnia Filmgyár alkalmazottja is volt mint irodalmi konzultáns.
Az 1930-as években tűnt fel szépirodalmi műveivel, amelyekben fontos szerepet kapott a természet- és az emberszeretet, ugyanakkor meghatározó közeget jelentett a szegénység is. Gyakran ábrázolta a munkanélküliek, csavargók, elesett emberek mindennapjait. Regényeket (Gomblyukban piros virág; Betegek; A vándor elindul), elbeszéléseket (Mint kóbor kutyák; Mezei mirákulum; Déli szél; Élet az ecetfák alatt), önéletrajzi regényt (Az ember nyomában) írt.
A Dunántúli legendás könyv című elbeszéléskötete 1938-ban Baumgarten-díjat érdemelt ki. A legismertebb és legnagyobb sikert elért alkotása Munkácsy Mihály kétkötetes életregénye (A nap szerelmese; Aranyecset).
A 40-es évek első felétől kezdett forgatókönyveket készíteni, a nevéhez fűződik a Szerető fia, Péter; A hegyek lánya; a Keresztúton, A Benedek-ház, a háború után pedig a Talpalatnyi föld és a Semmelweis forgatókönyve. Az utóbbiért 1953-ban József Attila-díjat kapott.
1964. március 10-én halt meg Budapesten.
(Filmbarbár)
