Saul Chaplin (született Saul Kaplan, 1912. február 19–1997. november 15.) amerikai zeneszerző, zenei rendező, producer és az amerikai filmmusical egyik kiemelkedő alakja volt. Brooklynban született zsidó családban, és a New York-i Egyetemen szerzett diplomát számvitelből. Már fiatalkorától kezdve vonzódott a zene iránt, és hamarosan dalszerzőként bontakozott ki a híres Tin Pan Alley környékén.
Karrierje kezdetén New Yorkban Sammy Cahn dalszövegíróval dolgozott együtt – közösen írtak dalokat varieték és rövidfilmek számára.... Több
Saul Chaplin (született Saul Kaplan, 1912. február 19–1997. november 15.) amerikai zeneszerző, zenei rendező, producer és az amerikai filmmusical egyik kiemelkedő alakja volt. Brooklynban született zsidó családban, és a New York-i Egyetemen szerzett diplomát számvitelből. Már fiatalkorától kezdve vonzódott a zene iránt, és hamarosan dalszerzőként bontakozott ki a híres Tin Pan Alley környékén.
Karrierje kezdetén New Yorkban Sammy Cahn dalszövegíróval dolgozott együtt – közösen írtak dalokat varieték és rövidfilmek számára. Nevük a "Cahn és Chaplin" néven vált ismertté, hasonlóan más klasszikus dalszerző párosokhoz. Hamarosan Hollywoodba költöztek, ahol több filmzenét is szereztek a Universal és a Columbia stúdiók számára. Chaplin a Columbia égisze alatt írta meg például a Cover Girl és The Jolson Story zenéjét, utóbbi filmhez az Anniversary Song című hatalmas slágert is.
Az 1940-es évek végétől az MGM stúdiónál dolgozott, és olyan korszakos musicalek zenéjén munkálkodott, mint az On the Town (1949), a Kiss Me Kate (1953) és a High Society (1956). Munkássága során három Oscar-díjat nyert: az Egy amerikai Párizsban (1951), a Hét menyasszony hét testvérnek (1954) és a West Side Story (1961) filmzenéjéért. Emellett további Oscar-jelöléseket is kapott. 1985-ben beiktatták a Dalszerzők Hírességek Csarnokába.
A zeneszerzés mellett társproducerként is dolgozott, többek között olyan nagyszabású filmeken, mint A muzsika hangja (1965) vagy a West Side Story (1961). 1994-ben jelentette meg emlékiratait The Golden Age of Movie Musicals and Me címmel, amelyben betekintést nyújtott a filmkészítés kulisszái mögé, és a korszak legnagyobb zenés sztárjaival való kapcsolatára – többek között Judy Garlanddal, Leonard Bernsteinnel, Gene Kellyvel és Frank Sinatrával.
Kétszer házasodott: első felesége Ethel Schwartz volt, akitől egy lánya született, Judith (később Harold Prince felesége lett). Második felesége Betty Levin volt, aki maga is dolgozott a filmiparban. Saul Chaplin 1997-ben, 85 évesen hunyt el Los Angelesben, egy súlyos balesetet követően.
Válogatott filmográfia:
Mint zeneszerző:
Argentin éjszakák (1940)
Blondie egyetemre megy (1942)
Louisiana Hayride (1944)
A Jolson-történet (1947)
Mindenem a tiéd (1952)
Kiss Me Kate (1953)
Magas társadalom (1956)
Mint zenei rendező/rendező:
A városban (1949)
Egy amerikai Párizsban (1951)
Hét menyasszony hét testvérnek (1954)
Mint társproducer:
Can-Can (1960)
West Side Story (1961)
A muzsika hangja (1965)
La Mancha fickója (1972)
Ez aztán a szórakozás II. (1976)
Chaplin legismertebb dala közé tartozik a "Bei Mir Bist Du Schön", amelyet eredetileg az Andrews Sisters tett híressé; az "Until the Real Thing Comes Along", amit többek között Lena Horne és Billie Holiday is előadott; valamint az "Anniversary Song", amelyet Al Jolson népszerűsített.
További ismert slágerei a következők:
Rhythm Is Our Business (Jimmy Lunceford zenekara számára íródott főtéma),
Shoe Shine Boy,
Rhythm In My Nursery Rhymes,
Please Be Kind (eredetileg nagysikerű dal többek között Nat King Cole előadásában),
If It's the Last Thing I Do,
Joseph, Joseph,
Posin',
Dedicated to You,
Inspiration,
Tell Me Why,
You Wonderful You,
Pipes of Pan.
Chaplin sokoldalú zenei tehetsége és együttműködései jelentős hatást gyakoroltak a 20. századi amerikai könnyűzenére és filmmusicalekre.
(Jazzmind)
