Willy Birgel

0

1891. szeptember 19-én született Kölnben. Német színész volt. Egy ötvös fia volt, aki a kölni dómnál dolgozott. Hat testvére közül ő volt a legidősebb, így neki kellett volna átvennie az apa vállalkozását. Saját tanúsága szerint nagyon lenyűgözte a katolicizmus miszticizmusa, és Maurice Maeterlinck „Monna Vanna” reneszánsz drámájának hatása alatt úgy döntött, hogy színészkarriert épít. Apja ellenállása miatt ez nem történt meg azonnal, és Birgel először kölni és düsseldorfi művészeti és kézműves iskolákba járt.

1912 és 1913 között színésztanuló volt szülővárosában, egy Kölnben lévő színházban, majd gyakornok lett a bonni Városi Színházban. 1915-ben visszakerült Kölnbe, a rákövetkező évben pedig Koblenzbe. Az első világháború alatt, 1915 és 1918 között a Balkánon és a nyugati fronton szolgált, tartalékos tiszt volt. Ezután 1919 és 1924 között az Aacheni Színházban folytatta karrierjét. 1924-ben Mannheimbe költözött, ahol a Nationaltheater-ben nagy sikert aratott olyan szerepekben, mint Faust és Mephistopheles Goethe „Faust I-jében”, továbbá Franz Moor alakja volt Schiller „A haramiák” című drámájában, valamint Schakespeare „Hamlet” és „Richard III” drámáinak címszereplőit is alakította.

1943-ban, 43 éves korában mellékszerepet kapott az „Ein Mann will nach Deutschland bekam” című filmben; nem volt előre látható, hogy később szívtipróvá és a közönség kedvencévé fog válni. A film miatt Birgel Berlinbe költözött. Első főszerepét a „Woronzeff herceg” című filmben kapta. Szórakoztató filmekben játszott Zarah Leander, Gustaf Gründgens és Heinrich George mellett, de a náci rezsim propagandafilmjeiben is, például az 1937-es „Enterprise Michael”-ben. Nem utolsó sorban emiatt Joseph Goebbels, a Reich propagandaminisztere 1937-ben kinevezte állami színésznek, majd később felvette az „Istentől megajándékozott emberek” listájára.

1941-ben Birgel lovaglómestert játszott az Arthur Maria Rabenalt rendezésében készült filmben, aki visszaállította a német becsületet azáltál, hogy az első világháború utáni német vereség hangulatában részt vett az „Európai Nagydíjon”. A filmet akkoriban a filmtesztelő ügynökség állami-politikai szempontból különösen értékesnek minősítette. A szövetségben betöltött szerepe és a nemzetszocialista propagandafilmekben való egyéb szereplése miatt a szövetségesek ideiglenesen fellépési tilalmat rendeltek el Birgel számára a második világháború után.

1947-ben a „Zwischen gestern und morgen” című filmben játszott. Az 1950-es évekre az egyik leghíresebb német filmszínész lett. Kezdeti szívtipró szereptípusa érett úrrá, apafigurává változott. Az 1955-ös sikertelen filmrendezői kísérlete után ismét a színészi szerepek felé fordult. 1961-ben orvost játszott Max Frish „Andorra” című drámájának világpremierjén a zürichi Schauspielhausban. Az 1960-as évek elején a televíziónál dolgozott. Utolsó filmjei egyikét 1965-ben forgatta.

Kétszer nősült meg. 1973. december 29-én hunyt el szívelégtelenségben. A Köln egyik negyedéhez tartozó Lindenthalban temették el.