Yoshio Harada 1940. február 29-én született Tokióban, Japánban, és 2011. július 19-én hunyt el. Pályafutása során a japán mozi egyik legkarakteresebb és legsokoldalúbb színészévé vált. Alakításait mindig áthatotta valami ösztönös, szinte nyers hitelesség, ami a hatvanas-hetvenes évek japán ellenkultúrájának egyik szimbólumává emelte őt, különösen a rebellis, kívülálló, “ronin-lelkű” figurák megformálásában.
Harada karrierje a 1960-as évek... Több
Yoshio Harada 1940. február 29-én született Tokióban, Japánban, és 2011. július 19-én hunyt el. Pályafutása során a japán mozi egyik legkarakteresebb és legsokoldalúbb színészévé vált. Alakításait mindig áthatotta valami ösztönös, szinte nyers hitelesség, ami a hatvanas-hetvenes évek japán ellenkultúrájának egyik szimbólumává emelte őt, különösen a rebellis, kívülálló, “ronin-lelkű” figurák megformálásában.
Harada karrierje a 1960-as évek második felében indult, miután elvégezte a Haiyū-za (Japán egyik legismertebb színiiskolája) képzését. Filmes áttörését az Art Theatre Guild kísérleti mozijai és az úgynevezett japán új hullám filmjei hozták el számára, olyan rendezőkkel dolgozva, mint Kiju Yoshida, Seijun Suzuki vagy Shohei Imamura. Ezek a filmek gyakran társadalomkritikus, provokatív hangvételű alkotások voltak, amelyekhez Harada tökéletes választásnak bizonyult: vad, ösztönös, mégis mély és érzékeny színészi eszköztárral.
A hetvenes évektől kezdve Harada egyre szélesebb közönség előtt is ismertté vált, játszott nagyköltségvetésű történelmi filmekben, modern drámákban és yakuza-történetekben is. Különösen emlékezetes szerepe volt az Onimasa (1982) című filmben, illetve a Ronin-gai, Zegen vagy az Akai Megane no Onna című alkotásokban. Az ő karakterei ritkán voltak hősök – sokkal inkább összetört, ambivalens férfiak, akik a japán férfiidentitás mélyebb rétegeit jelenítették meg a mozivásznon.
A filmek mellett televíziós sorozatokban és színházi darabokban is aktív volt. Külön kiemelendő, hogy Harada nem csupán színész, hanem zenész is volt: blues és rock and roll iránti szenvedélye több albumot és élő fellépést eredményezett saját zenekarával. A „menő rosszfiú” aurát, amit filmjeiben árasztott, a való életben is magabiztosan viselte.
2005-ben megkapta a Japán Filmakadémia Életműdíját, amely hivatalosan is elismerte sok évtizedes munkásságát. A 2000-es években, már súlyos betegsége ellenére, tovább dolgozott, utolsó filmje, a Someday (2011), amelyet már rákbetegen forgatott le, posztumusz is sikert aratott.
Yoshio Harada egyike volt azoknak a japán színészeknek, akik úgy tudtak hitelesen játszani kemény, zárkózott vagy épp törékeny figurákat, hogy közben nem veszítették el emberi arcukat. Halálával egy korszak zárult le – ő testesítette meg a japán filmművészet vadromantikus oldalát, ahol a hős nem mindig győz, de mindig igaz.
(Fekete Gandalf)