A sztori egész érdekes volt, bár a kivitelezésen még lett volna mit csiszolni. Asin volt a legfakóbb közöttük, Rishi Kapoor szokásosan hozta a legjobb formáját, kisB pedig nem volt annyira idétlen, mint szokott.
Adott egy teljesen diszfunkcionális család, ahol a tehetségtelen pék apa azt akarja, hogy a fia kövesse őt az üzletben, aki viszont, amint lehetősége adódik, lelép, és meg sem áll Amerikáig. Mikor 10 évvel később hírt kap róla, hogy apja vissza szeretne vonulni, és ezért eladja a pékséget, de kell ehhez az örökös hozzájárulása is, nagy nehezen hazalátogat. Vele tart barátnője is, aki sikertelenül próbálja megkérni a kezét, a fiú ugyanis irtózik a házasság gondolatától. Ha meglátja a szüleit, talán rájön, hogy miért is. Odahaza viszont kiderül, az infó hamis volt, egy uzsorás csalta így haza, mert apja fülig eladósodott, kell az üzlet. Hiába egyezik bele az eladásba, fater megköti magát, majd mindhárman felkerekednek, hogy megkeressék az anyát, aki hosszú évek óta Alzheimer kórban szenved, ezért egy elfekvőbe került. A sztori teljes gőzzel gurul a tragédia felé, de szerencsére elkanyarodik, és egy igazán frappáns fekete komédia lesz belőle, ahol a teljessé vált család, nyomukban a felfegyverzett gengszterekkel, elindulnak, hogy valahogy rendbehozzák az évtizedek óta kisiklott életüket.
Rishi Kapoor ugyanazt a fickót hozta, akit már a Patiala House-ban is, csak még extrémebb kiadásban, Abhishek pedig szuper volt a két tűz közé szorult zenész szerepében. Asint inkább hagyjuk, viszont Supriya Pathak ennivalóan édes volt, ahogy a régmúlt emlékeiben bolyongó Alheimer-kóros anyát alakította.
Összességében jó film volt.
