Mahesh Babu nem-tudom-hanyadik filmjét látom már, idáig ez a legkorábbi szerepe, de szinte semmit sem változott az évek alatt. A gesztusai most is ugyanolyan erősek, határozott, és charme-os. A kabaddi játék pedig tényleg érdekes volt. A játékszabályokat legalább elsőre megértettem, mert a krikettel például a mai napig hadilábon állok (a Lagaan persze akkor is ütős, de a szabályok nem ismerete sokat ront az összhatáson).
Bhoomika Chawla pedig itt is nagyon jól játszott, mint a Tere Namban, vagy a Family - Ties of Bloodban. Természetesen Prakash Raj ismét gonosz szerepet alakít, hiába, ez az ami igazán nagyon megy neki. És most még valami harcművészeti akármiben is jeleskedik, úgyhogy az első film, ahol Mahesh Babu erősen vesztésre áll kettőjük összecsapásában, és tényleg nagyon megverik. De persze nem azért ő a főhős, hogy a végén legyőzzék. (bár indiai film lévén, az ember felkészülhet bármire; akár még arra is, hogy kinyírják a főszereplőt). Akiket még meg kell említenem, Mahesh családját alakító színészek, az apját Mukesh Rishi játszotta, aki erős, határozott, rendíthetetlen rendőrkapitány, de odahaza a felesége féltékenysége előtt szelíd ölebbé változik, az anyját Geetha alakítja, aki itt is nagyszerű, és végül, a kishúgát alakító Niharika, első alkalom, hogy Mahesh olyan családban él, ahol idegesítő tinédzser lánytestvérrel kell megküzdenie a szobája tulajdonjogáért :D Ezek a jelenetek nagyon-nagyon viccesek voltak.
Külön tetszett, hogy Hyderabad emblematikus épületét a Chahar Minart folyamatosan szerepeltették a filmben (például az utolsó rejtekhelyként), és bár néha látszott, hogy makettel dolgoztak, azért ez az épület csodaszép. Hyderabad állítólag az egyik legcsúnyább indiai város, de a filmben inkább csak a szép épületeket lehetett látni, és a Négy Torony a 10 leghíresebb indiai épület között van. Mahesh Babu egész jól táncolt a filmben, és először láttam bharata natyamot járni, és bár kicsit esetlen volt, nekem nagyon tetszett. Először láttam a fején turbánt (az esküvői turbánt), borzalmas volt, hamar le is vették róla, egyszerűen nem áll jól neki. Viszont az esküvői tánc és dal igazán jól sikerült, és nagyon szép ruhákba öltöztették őket.
Az akció jelenetek a legtöbbször nem is a verekedésre helyezték a hangsúlyt, hanem Mahesh eszére, legtöbbször csak túljárt az eszükön a gazfickóknak. Ez is tetszett. Persze ezúttal is jó nagy pofont kapott a főhősnő a főhőstől (az Athidhiben volt még ilyen), szóval Maheshnek még ezt is meg lehet bocsátani. Főleg, mert rettentően ideges volt közben. Hát igen, nőt verni nem szép dolog, de ha az életét félted, akkor megérti az ember.
Mindent egybevetve, nem csodálkozom, hogy ez a film is kapott egy csomó díjat mindenféle fesztiválokon.
