A Totoro egy nagyon cuki, ugyanakkor egy remek kis animációs alkotás, miközben nagyszerűen bizonyítja, hogy egy szellemnek nem kell feltétlenül gonosznak lennie, ha már szerepel egy történetben.
A Nauszikaa és a Porco Rosso után továbbra is ismerkedek a Miyazaki filmművészetével, s azt kell mondjam, hogy továbbra is lenyűgözőnek tartom, ahogyan a rendező elmeséli ezeket a történeteket. Azt szokták mondani, hogy a Porco Rosso a leginkább felnőtteknek szóló Miyazaki-mese, nos ezek alapján azt kell mondjam, hogy a Totoro a leginkább gyerekeknek szóló meséje a japán direktornak. Ugyanakkor talán az sem véletlen, hogy a film címszereplője lett a Ghibli Studio emblémája, illetve világszerte az egyik legismertebb japán rajzfilmkarakter is.
A történetben pedig valóban szabadjára van engedve a meseszerűség: egy család (apuka, két kislány és egy anya, aki kórházban van), új otthonba költözik, s ott megannyi fura dolog történik, elsősorban a fiatalokkal. Felfedezik Totorót, akit lehetetlen nem szeretni, s megindul ez a különleges kapcsolat közte és a lányok (Satsuki és Mei) között megannyi érdekes eseménnyel és persze a cicabusszal. Egyetlen negatívumként talán azt említeném (bár ez lehet, hogy csak a szinkronnak köszönhető), de Meinek sikerült olyan sipákoló hangot kölcsönözni, hogy egy pont után már idegesítő volt. De ez legyen a legnagyobb gondom, miközben egy szépen kivitelezett és aranyos történetet kap a néző. Megkockáztatom, hogy annak, aki még nem látott Miyazaki-filmet vagy animét, annak érdemes a Totoróval kezdeni, hiszen e filmművészet különlegessége és szellemisége érződik a filmen, s ezt az élményt kár lenne kihagyni.
Kusukabe úr és lányai, Satsuki és Mei új vidékre költöznek. Az hely kezdetben mindenki számára szokatlan, hiszen sokban különbözik attól, mint amit megszoktak. E csodás tájon... több»
Szereplők: Dakota Fanning, Elle Fanning, Zahn McClarnon, Frank Welker, Tim Daly
