A Higurashi no Naku Koro ni után bizakodva ültem le ezen anime elé is.
A történet szerint Battler és rokonai egy rejtélyes szigetre érkeznek, ahol különböző furcsa események veszik kezdetét - a családtagok különös módon kezdenek el hullani. És minden gyilkosság egy etnitáshoz köthető: Beatrice-hez, az Aranyboszorkányhoz.
A történet sokkal gyengébben lett megvalósítva, mint a Higurashi-ban, és ez azon is meglátszik, hogy míg az előbb említett alkotás hatalmas hangsúlyt fektetett a kiváló nyomasztó és sötét hangulat megteremtéséhez, majd annak folyamatos megtartásához, addig az Umineko When They Cry-ban ha akad is ilyen jelenet, azt a készítők képesek azonnal tönkre vágni az ún. "fanservice" jelenséggel, ami csupán annyit tesz, hogy kelletlen szexuális utalásokat nyomnak a néző arcába.
Bizonyos mennyiségben a fanservice mókás tud lenni, még akár egy ilyen anime-ben is, viszont ebben az esetben az ellenkezőjét váltja ki a nézőkből és sokkal negatívabb irányba tereli a műsor értékét.
A zene és a hanghatások ebben az alkotásban is kifejezetten erősek, lehetetlen lenne negatívumként felróni, hiszen azt a kevés jó jelenetet, melyet fellelhetünk a műsor során nagyban befolyásol a nagyszerű hangvágás. Az óra baljós kattogása, mely jelzi az éjfél közeledtét, a lépések kopogása az öreg parkettán és a vihar szűnni nem akaró morajlása hihetetlen erősséggel képes hatni az nézőre.
Hatalmas kár, hogy a történet nagy mértékben eltér az alapműtől a 7th Expansion játékától és így a történet sokkal kuszább és kivehetetlenebb mint az a Higurashi első évadában volt.
