Következetlen popcornmozi

2016.11.07 00:02 LaliBácsi Olvasottság: <100x

1

Ironikus, ahogy az átlagnéző értékeli a filmeket. Sci-fik esetén a maximális pontszámhoz elegendőek az alábbiak. Eléjük dobnak egy tudományosnak tűnő blablát, amit megesznek, van benne egy-két kiszámítható fordulat, egy indokolatlanul nagy hepiend, és máris osztogatja a boldog néző a 10/10-eket.

*spoiler alert*

Nem tudom, hogy mit írjak egy olyan filmről, amiben maga az alapfelütés egy ordas nagy plothole. Aszondja a sztereotipikus sántító tudós bácsi, hogy egy másik ember elméjének uccsó 8 percébe be lehet küldeni valaki mást. Okés. Csak akkor az nem érthető, hogy miért képes manipulálni a környezetét. Ha az uccsó 8 percét látjuk, akkor nem tapasztalhatna olyan dolgokat, amelyeket az elhunyt nem tapasztalt meg ebben a 8 percben. Ugyanis nem arról volt szó, hogy egy alternatív valóságba küldik hősünket. Tudós bácsi szépen elmagyarázza, hogy valaki ott meghalt, és az ő uccsó 8 percét láthatjuk. Ehhez képest az első pillanattól úgy kezeli a film az eseményeket, mintha ez tényleg egy párhuzamos univerzum lenne. Akkor miért kéne a film végén meglepődnünk, hogy tényleg az? Miért lepődik meg a katona néni, hogy tényleg párhuzamos univerzumot kreáltak? Azt hiszem, hogy játékidő bőven lett volna egy tisztességes "tudományos" kifejtésre (szűk 90 perces a film), amiben az alaphelyzetet értelmesen vázolják, nem pedig ilyen "ez van hülye néző, edd meg gyorsan, oszt élvezd az utazást"-hozzáállást kapunk. Sajnos az álomgyár rászokott arra, hogy a sci-fiket olcsó bűvésztrükként kezeli. Nem, senki nem vár komoly, hosszas filozofálgatást egy popcornmozitól. Az viszont elvárható, hogy ne a bazári mutatványos szintjén operáljon a történet. Persze, tudom, mit erőlködöm itten, erre lőtte be magát és a nézőket halivúd már vagy 10-15 éve. A néző azt hallja egy filmben, hogy kvantumfizika meg párhuzamos univerzumok és máris intelligensnek képzeli a történetet. Egy olyan történetet, ahol a gonosz robbantós bácsi kilétét azonnal tudjuk, amint feltűnik először a vásznon, szegény főhős az csupán, akinek csak utoljára jut eszébe ez a lehetőség. Sőt, ha őszinték akarunk lenni, akkor eleve kérdéses, hogy miért képzelik azt katonáék, hogy a robbantós fickó ebben az uccsó 8 percben tutibiztosan a vonaton van.

A film ettől függetlenül nem lenne olyan rossz, a végén azonban nem bátrak, és maradnak a - vélhetően - tesztvetítések sugallta nagy-nagy hepiendnél. Méltóbb lett volna ott befejezni, ahol kimeredt a kép. Így viszont feljebb tornászták a pontszámokat, hiszen "uhuhú, mekkora fordulat!", plusz szívmelengetőbb a befejezés. Kár az egészért, mert sokkal többet lehetett volna kihozni belőle. De ehhez kellett volna egy tisztességes forgatókönyv, egy kompromisszummentes történetvezetés, jobb rendezés (eléggé egyenetlen a tempó) és egy jobb casting.