Igazából három baja van ennek a filmnek. A három főszereplő. Salmannal van a legkisebb baj, mert a film feléig igazán hiteles. A nőfaló, csábos tekintetű, szép testű playboyt nagyon jól alakítja. De a mélyen érző szerelmes férfi itt még nem nagyon megy neki. Később majd belejön, de itt meg kell elégednünk azzal, hogy piszok jól néz ki.
Twinkle Khanna a nagynevű szülőktől kapta ajándékba a lehetőséget, hogy filmekben szerepelhet. Gyanítom, hogy ezzel a tehetséggel és kisugárzással a filmezés közelébe sem juthatott volna a családi háttér nélkül. Legalább olyan hiteltelen volt szerelmes nőként, mint Salman szerelmes férfiként. Az a bizonyos kémia nagyon nem működött.
De Twinkle azért nem töltötte hiába az idejét a filmgyárban. Megszerezte magának az egyes számú trófeát, Akshay Kumart, és ezzel úgy tűnik lényegtelenné vált számára a filmes karrier, és igen hamar kivonult belőle. Ezt meg is értem. De visszatérve a filmhez a legnagyobb bajom a filmben a kisfiúval volt. A film ugye a nagy dilemmáról szól a gyerek, és a szeretett nő között, és ehhez a gyereknek legalább egy kicsit aranyosnak, vagy szeretetre méltónak, vagy szimpatikusnak kellett volna lennie. De Aditya Narayan ezen tulajdonságok egyikével sem rendelkezik. Kifejezetten idegesítő, hisztis, és időnként rosszindulatú szerepet kapott, amit valamilyen gyermeki bájjal ellensúlyozhatott volna, de olyan meg nem volt neki.
A férfiak előéletéből, vagy félrelépéséből született gyerek problémája sok filmben visszaköszön, látni valóan sokkal komolyabb a probléma, mint nálunk. Ezért ennek a filmnek jó volt a témája, akár érdekes is lehetett volna. Ami a legfurcsább a filmben, az Anupam Kher szerepe. Az életkora miatt még Salman apjának is fiatal lenne, hiszen összesen 10 év van köztük, de itt ráraktak egy ősz parókát, és kinevezték a nagyapjának. Kíváncsi vagyok, volt-e olyan szerep az életében, amit visszautasított. Nem hiszem, hogy meg fogom még nézni ezt a filmet. Egynek elmegy.
