A 80-as évek és a 90-es évek horrortermésébe sorolható a démoni megszállás alá kerülő babák filmes térhódítása (illetve napjainkban is készülnek még efféle filmek, persze más súlycsoportban vannak). Persze bizonyára készültek még a 80-as évek előtti horrorokban is e tematikájú filmek, de az úgynevezett aranykorszakuk minden bizonnyal akkorra tehető, amikor olyan filmek születtek, mint az 1987-es Babák, az 1988-as Gyerekjáték, vagy az 1989-es Gyilkos bábok (és tulajdonképpen a 90-es évek ezek folytatásairól volt ismert a témában). Jelen filmünk, a Dolly, a gyilkos szellem című alkotás is hűen követi azt a trendet, amit ezektől a filmektől már megszokhattunk, csak számomra sokkal rosszabb minőségben.
Talán valamikor nagyon régen láttam ezt az alkotást, de ez is azok közé esett (szerencsére), ami egy idő után teljesen törlődött az emlékeim közül, de ahogy néztem, kezdtek felsejleni az elfelejtett emlékek. Bizonyára az 1991-es megjelenésekor sem lehetett egy kimagasló minőségű horror, de azt azért mindenképp megemlíteném, hogy a kicsi Dolly mozgását egész jól meg tudták oldani.
Talán kissé le is pontoztam, de tulajdonképpen a két csillagnál még akkor sem érne többet, ha nem lennék vele annyira szigorú. Mert sajnos szigorúnak kell lenni egy olyan filmmel (főleg a horror terén), ami már az elejétől fogva azt akarja sugallni a nézőjének, hogy vegyük komolyan a látottakat és a történetét. Számomra a Dolly, a gyilkos szellem pont itt vérzik el, de nagyon is csúnyán, hisz az első pár perce után a rendezője és forgatókönyvírója, Maria Lease szinte mindent megtesz azért, hogy kiépítsen egyfajta kellemes kis horrorisztikus hangulatot (még akkor is, ha klisék tömkelegét használja fel erre), de meglepő módon mégis sikerül a film hangulatával magával rántania. Csakhogy valahol a harmadánál, amikor már a néző várná, hogy ne csak hangulati elemekkel (és a rengeteg klisével) dolgozzon a film, hanem, ha már egy komolynak szánt horrorként vezették fel elénk az adott alkotást, akkor bizonyítson is. Na ez nem sikerül a Dolly, a gyilkos szellemnek.
Mert, mikor a készítők félreteszik a már orrvérzésig elhasznált horrorfilmes kliséket, onnan kezdve olyan mélyrepülésen vesz részt a film, amit ritkán láttam eddig. Akár azt is írhatnám, hogy kimondottan kínosak lettek azok a jelenetek, amelyeket horrornak szántak benne. Feszültséget nyomokban sem tartalmaz már, a története is egyre gyengébb lesz, ezáltal egyre kevésbé élvezhető. Még talán egyedül a színészi alakítások olyanok, amik az egész film alatt hozzák a legtöbb alacsony költségvetésű, B-kategóriájú horrorfilmes színvonalat.
Bizonyára vannak, akik kedvelik ezt a filmet, de szerintem a démoni megszállós babás filmek közt igencsak valahol a lista végén szerepel a mi kis Dollynk.
60 Dolly, a gyilkos szellem (1991)
Egy amerikai család babagyárat nyit Mexikóban, de pechükre pont egy elhagyatott temető közelében. A probléma akkor lesz igazán óriási, amikor a vándorló lelkek a gyárban... több»
