A sport dokumentumfilmeknek két alfaja létezik. A retrospektív a múlt fontos eseményeit és szereplőit mutatja be, ilyen az ESPN nagyszerű, 30 for 30 című sorozata. A másik pedig egy a valós időben játszódó film/sorozat, ami egy játékos vagy csapat életébe nyújt betekintést exkluzív, kulisszák mögötti felvételeket felhasználva, például a Manchester Cityről szóló All or Nothing, vagy a Sunderlandet bemutató Sunderland 'Til I Die. A retrospektív jóval biztonságosabb vállalás, hiszen az alkotók pontosan tudják, mivel állnak szemben, és mivel dolgozhatnak.
Muhi András Pires viszont szokásához híven nem tutizta le, és a mára már talán elfeledett Magyarfutball, a 91. perc című film után újra egy zseniális filmet forgatott, de ezúttal nem a gyárról (utánpótlás), hanem a kirakatról (válogatott). A film világviszonylatban is egyedülálló vállalkozás, soha egyetlen filmes sem töltött ennyi időt egy válogatott futballcsapat mellett. Az első snitteket a magyar–török világbajnoki selejtezőről kapjuk, ahol a csapat győzelmével realitássá vált a vb-n való szereplés, de a film a harmadánál a nézőt vissza is rántja a rögvalóságba.
Itt róható fel a film egyetlen bírálata, ugyanis Egervári lemondása után történt az ominózus Szalai-sajtótájékoztató, ami se képi, se írásos formában nem jelent meg a filmben. Ez valószínűleg az MLSZ nyomására történt, hiszen ezt a filmet a szövetség finanszírozta, és ez csak tovább rontotta volna az amúgy se komoly nimbuszát. Azonban így is óriási a kontraszt az első 25 percre jellemző, Egerváriból áradó amatörizmus és az ezután Dárdaival és Storckkal érkező profizmus között, ami igazi csapattá formálta a válogatottat. A film ezután is bővelkedik magasságokban és mélységekben, de ahogy szokás mondani, az élet/sport írja a legjobb forgatókönyveket.
A válogatott körüli morális, felfogásbeli változások kifizetődtek, így Muhi dokumentumfilmje ezúttal pozitívan záródott. A film nemcsak a futballrajongók körében aratott nagy sikert, hanem a nagyközönséget is megnyerte magának a közhelyeket, tabukat döntögető stílusával, ezzel új szurkolókat a csapat mellé állítva a világesemény kezdete előtt.
