Mercury életművéhez méltatlan film

2020.06.23 20:33 Artemisia Olvasottság: 199x

15

A legnagyobb elismeréssel adózom a Queen munkássága és Freddie Mercury személye és tehetsége előtt. A 3 csillag és a csalódott felhangú kritika tehát nem nekik, hanem Bryan Singer rendezői teljesítményének és a film nyújtotta szegényes élményeknek szól.

Először is: a film nem sok életrajzi és/vagy magánéleti, privát információt árul el Freddie-ről. Bemutatja ugyan a Queen megszületését, de nem hiteles nézőpontból. Amolyan in medias res kezdéssel, amikor belecsöppenünk a történetbe, Freddie már tudja, hogy ő legendának született, csak le kell akasztani az alkalmat a polcról. A hírnév felé vezető első lépés pedig az elképzelhető legegyszerűbb módon hullik az ölébe: követ egy bandát, aminek épp lelépett az énekese, és rövid egyezkedés után meg is kapja a megüresedett pozíciót. Innentől pedig egy lépés a hírnév, a világslágerek, a drogok, a partik, a biszexuális szeretők. Vagyis csupa olyan dolog, ami már akkoriban a szennylapok és pletykák állandó témája volt.

Semmit nem mond Freddie személyiségéről, véleményéről, nem beszél róla, hogy mi motiválta, sem arról, hogy valójában milyen démonokkal küzdött. Felszínesen, tárgyilagos stílusban mesél a címkék és klisék mögött rejlő emberről, teret sem hagyva neki, hogy előlépjen a címkék mögül. Én őszintén szólva nem arra voltam kíváncsi, hogyan bulizott és drogozott Freddie Mercury, hanem a valódi személyisége és a valódi titkai érdekeltek. A film során, mikor a többi Queen-taggal veszekszik, azt mondja : "Nektek mindenetek megvan, feleség, gyerek, de nekem nincs családom". Ez jó példája a film színvonalának és lelki mélységének. Egyetlen ember sem annyira felszínes, hogy ettől az egy körülménytől tegye függővé a saját értékét és boldogságát, illetve senki nem "menekül" csak ezért a drogokhoz és a kicsapongáshoz. Tehát pont azt nem mutatja be, amit igazán kéne, emiatt nem tud újat mutatni.

Bár Freddie-re rázúdítja az akkori bulvármédia összes szennyét, de a többi Queen-taggal is meglehetősen hálátlanul bánik Singer. Őket személyiség nélküli bábokként mutatja be, akik csak ott vannak Freddie mögött, ha kellenek; a jellemükről vagy a magánéletükről semmit sem mond el, azt leszámítva, hogy egy jelenetben ott vannak velük a feleségeik, akiknek még a nevüket sem említik.

A cselekmény sem lett valami professzionálisan megírva. Látjuk, ahogy összeáll a Queen, ahogy egyre sikeresebbek a dalaik, ahogy néha veszekednek a menedzserekkel, ahogy Freddie kiválik, aztán újra összeállnak és fellépnek a Live Aiden. Ezt is távolságtartón és felületesen. Szóval valahogy kevésnek érzem cselekménynek. Nincsenek fordulatok, bonyodalmak, izgalmak.

A színészi játékkal is ráhibáztak. Rami Malek nem volt jó választás Freddie Mercury szerepére. Még csak nem ia hasonlít rá. Valahogy érzem, hogy az eredeti jelölt, Sacha Baron Cohen sokkal, sokkal jobb választás lett volna. Malek leutánozta ugyan az öltözködését és a mozgását, de ő végül is csak beöltözött Freddie Mercurynak, nem pedig megformálta/megszemélyesítette. Hiteltelen és erőltetett volt a játéka, borzasztóan mű. A Queen másik 3 tagját alakító színészek pedig egyszerűen nem nőttek fel a feladathoz. Az összhatáson csak rontottak a nevetséges magyar szinkronhangok.

Semmilyen érdemi kulisszatitkot nem árul a legendás dalok születéséről vagy a zenekar működéséről; ahelyett, hogy munka közben mutatnák meg az együttest, folyton arra helyezik a hangsúlyt, hogy Freddie elkésik a felvételekről. És ezen a ponton már felmerül a kérdés, hogy tulajdonképpen miről is akar szólni a film. Mi az üzenete?

Ráadásul, noha 134 perces, a film mégis Freddie halála előtt 10 évvel ér véget. Nem ragadták meg a lehetőséget, hogy az utolsó éveinek bemutatásával közelebbi és emberibb képet alkossanak róla, nem mondták el élete legrejtélyesebb fejezetének titkait, amik miatt végül is beültünk a filmre. Teljesen langyos alkotás, mely méltatlan a Queen és Freddie Mercuy életművéhez .