Egy nagyon dühös kislány története

2020.12.05 18:27 Kóborló Olvasottság: 354x

2

Sokat hallottam már elöljáróban erről a filmről, és azt kell, hogy írjam, engem teljes mértékben sikerült meglepnie. Az előzetes ismereteim alapján egészen másra számítottam.

Sok helyen aposztrofálták a már klasszikusnak számító Reszkessetek betörők című vígjáték véresebb és keményebb változataként, annyi eltéréssel pluszban, hogy ennek a filmnek a története nem karácsonykor játszódik, és nem betörők a rossz fiúk, hanem szökött gyilkos fegyencek. Jómagam kevésbé vettem észre ezt a fajta hasonlatóságot a két film közt, sőt, ha nem említették volna meg a legtöbb helyen, be kell hogy valljam, egy pillanatra sem jutott volna az eszembe bárminemű hasonlatosság még a megnézése után sem.

Sőt, voltak, akik ebbe a filmbe beleláttak némi fajta home invasion felállást is, ami szerintem a koncepciójától kissé messze áll, bár ha már a Reszkessetek betörőket vették ennek az elképzelésnek az alapjául, akkor megértem. Nem nagyon tudnám bármifajta filmhez hasonlítani eme produkciót, viszont, hogy egy kimondottan üde színfoltja volt a 2020-as filmgyártásának, az biztos.

Már az elején egyből képes volt a vágási technikájával magával ragadni, amit elég egyedinek találtam, és itt még csak az első pár percéről beszélhetünk, merthogy lesznek még sok más tekintetben is egyedi megoldások és meglepetések. Magát a történetet nem is mondanám annyira egyedinek, egészen addig, amíg a címszereplő kislány (Becky) nem lesz nagyon dühös. Merthogy ebben rejlik eme film igazi sava-borsa, illetve ennek a kivitelezésében. Nyers, brutális, kegyetlen és kimondottan véres kivitelezésekkel kápráztatják el a készítők a filmjük nézőit, ami egy jókora adrenalinlökettel is kiszolgálja majd a nagyérdeműt. Ezek pedig igencsak hatásosra sikeredtek.

Érdemes még megemlíteni a szereposztást is, méghozzá azért, mert az, hogy egy tizen-egynéhány éves kislány (Lulu Wilson) miféle átéléssel volt képes lehozni ezt a szerepét, mindenképp megsüvegelendő, még úgy is, hogy a 2005-ben született kis hölgy már olyan filmekben csillogtathatta meg tehetségét, mint a 2016-os Ouija: A gonosz eredete, vagy a 2017-es Annabelle 2: A teremtés, és itt sem vallott szégyent (azt hiszem, érdemes lesz a nevét megjegyezni).

Viszont nemcsak Lulu Wilson alakítása volt számomra az egyedüli üde színfolt ebben a filmben, de a negatív karakterek közül is érdemes még kiemelni Kevin Jamest, akitől a rengeteg komikus szerepe után végre kapunk egy komoly alakítást is, ráadásul egyből egy negatív karakterét, amit a színész olyan szinten kiválóan hoz, hogy meg lennék lepve, ha ez után a film után is csak vígjátékokban látnánk majd. Egy másik színészt is érdemesnek tartanék még megemlíteni, méghozzá Robert Mailletet, aki a történetben Apex karakterét játssza. Szerintem a filmvilág egyik legfélelmetesebb fizimiskájával rendelkezik, de ebben a filmben még a színészi tehetségét is sikerül megcsillogtatnia.

Mindent egybevéve egy kimondottan erős alkotás lett a Becky című film, ami azért nem egy hibátlan produkció, de én kedveltem.