Megdöbbentő dokumentumfilm a műkincs-kereskedelemről, a régészeti lelőhelyek tervszerű kirablásáról, a gátlástalan haszonszerzésről. Jól szervezett csoportok árulják akár interneten, akár piacokon, akár külföldi aukciós házakban a Magyarországon talált leleteket, a rablók pedig tönkreteszik a tárgyak környezetét, így jóval kevesebb támpont marad a múlt rekonstruálásához. (Igaz, ez nem sok embert zavar még most sem, holott mindenhonnan a múlt értékeinek megbecsülése, a tudás/tudomány fontosságának hangsúlyozása dübörög.)
Persze a régészek által talált leletek sorsa sem mindig szívderítő, ez is kiderül ebből a filmből. A múzeumok raktáraiban rengeteg kiásott tárgy vár feldolgozásra, kiállításra, s bár a filmben megszólaló régészek némelyike felveti a szakma felelősségét is, érdemes hozzátenni azt is, hogy bölcsészként megélni sosem volt egyszerű, ma talán még nehezebb is, mint régebben. A csekély anyagi és társadalmi megbecsültség, illetve az egyéb megterheltség (ne említsük pl. a mára már állítólag leküzdött bürokratizmust) okán sem jutnak el a muzeológusok a felhalmozott tárgyak teljes feldolgozásáig, a nagyközönséget pedig úgysem érdeklik a tudományos eredmények, csak a látványosságok (lásd a Múzeumok Éjszakáján hömpölygő tömegeket, akiket az ingyen belépő meg a szenzáció vonz).
A leletek mostoha sorsáért tehát több tényező is felelős, és a magyar mentalitást ismerve valószínűleg nem is fog túl sokat javulni a helyzet. Lehangoló, ugyanakkor sajnos még hosszú időn át aktuális dokumentumfilm ez, amely megpróbál a leletekkel űzött feketekereskedelem szövevényes bugyrainak mélyére hatolni, több-kevesebb sikerrel. Persze amíg vélhetően befolyásos emberek is segítik ilyen-olyan formában ezt a csempészetet, addig az oknyomozó dokumentumfilmek is legfeljebb csak a felszínt karcolhatják meg, és semmin sem fognak tudni változtatni.
A Seuso kincsek véres története után arra gondoltam, jó volna utána járni néhány dolognak. Nem is kellett sokáig keresgélnem, szinte rögtön rátaláltam egy blogra, ahol... több»
