Hogy rögtön belecsapjak a lecsóba: sajnos nem sok jó tudok elmondani erről a filmről. A tisztes középszernek is inkább az alsóbb szegmenseibe helyezném, minőségileg (képi világát és a történetet tekintve is) eléggé gyenge. Látszik, hogy az alkotók meg akarták lovagolni a giallo 70-es évek eleji népszerűségét, csak éppen nem volt tehetségük ahhoz, hogy igazán jelentőset és egyedit produkáljanak.
A történet eléggé csavaros, helyenként már-már nehezen is követhető, és csak lassacskán derül ki, hogy az egyes cselekményszálaknak végül mi közük is lesz egymáshoz. A főhős, egy középkorú író belekeveredik egy gyilkosságsorozatba, s mivel az áldozatok (minő meglepetés: csinos fiatal nők) zömmel valamiféle kapcsolatban álltak vele, így teljesen természetes, hogy ő lesz a rendőrség első számú gyanúsítottja. Persze sokszor eléggé hajmeresztő fordulatok segítségével válik gyanússá a fickó, hiszen pl. nemrég vesztette el a feleségét, de máris egy másik nő ágyában találja magát. Ráadásul maga a főszereplő sem eléggé izgalmas figura ahhoz, hogy egyrészt ilyen nők tolongjanak körülötte, másrészt hogy egy érdekes sztorit kanyarítsanak a személye köré.
A gyilkosságok eléggé silányul megkomponáltak, gyakorlatilag élvezhetetlenek ezek a jelenetek (a kép minősége miatt is, de azért is, mert több ízben is néhány másodpercre zsugorítva csupán bevillannak a képernyőre, miközben a néző csak kapkodja a fejét egy-egy ilyen rosszul előkészített és megvalósított jelenet láttán). A rendőrségi nyomozás is unalmas és jellegtelen, a nők kivégzése is szinte rutinszerűen jön bizonyos időközönként, a nézőnek úgyszólván még esélye sincs izgulni sem. A figurák „alulírtak”, és miközben egyes jelenetek – pl. az Aldo Betti professzor körül kialakult szerelmi sokszög bemutatása – kicsit hosszúaknak tűnnek, addig pl. a főszereplő meddősége vagy a gyereke iránti aggódása mintha kevés teret kapna. A film ritmusa eléggé egyenetlen, és bár a kézikamera használata legalább néha érdekessé varázsolja a sztorit, sok esetben inkább idegesítőnek és erőltetettnek tűnik ez a megoldás. A színészi játék minősége is változó, igaz, nem is szerepeltek nagy húzónevek a filmben, és a költségvetés sem verdeshette a csillagos eget. A produkció zenei anyagát viszont kiemelném, eléggé érdekes egyveleg volt ez, jóllehet a muzsika nem minden esetben illett a képekhez.
Az összhatás számomra nem túl pozitív: egy rutinszerű, nem kimondottan ötletes vagy egyéni produkcióról van itt szó, amely lehetett volna sokkal jobb is. A gyilkos motivációjában sem volt semmi különlegesség, és valójában a lelepleződésből is kimaradt az izgalom. Az pedig egyenesen erőltetett megoldásnak tűnt számomra, hogy a filmben szereplő fiatal nők mind egyszerre lettek terhesek. Többet vártam volna ettől az alkotástól, valamiért nem igazán állt össze egy hatásos és jól sikerült művé. Mivel ritkaság, így esetleg érdemes lehet időt szentelni rá, egyebekben viszont inkább a közepes és unalmas kategóriába sorolnám.
